Tóth Pál – utcánk névadója

 

 

 

 

tóth pál

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

TÓTH PÁL, PEDAGÓGUS

(Miskolc, 1843. december 6. – Miskolc, 1903. október 27.)

Miskolcon végezte iskolai tanulmányait, s maradandó emlékként őrizte, hogy tanárai egyike Lévay József volt. 1863-ban Sárospatakra került, ahol teológiát és filozófiát tanult.

Tanulmányait 1868-ban Budapesten folytatta, ahol a pesti egyetem ,,bölcseleti fakultásán” kapott diplomát. Utána a szatmári református gimnázium tanára, 1873-tól a miskolci református felső leányiskola igazgatója, ahol 31 éven keresztül tett eleget ennek a megbízatásnak.

Évtizedeken át fáradozott azon, hogy a négyosztályos Leánytanodából hatosztályos intézet legyen, mert ekkor ez volt a leányok számára szervezett legmagasabb fokú iskolafajta. (Az iskola 1916-tól gimnáziumként működött és a legendás igazgató, Tóth Pál nevét viselte.

Az 1948-as államosítást követően az 1950-51-es tanévben új nevet kapott az intézmény, Állami Vámos Ilonka Leánygimnázium lett).

Az igazgatótanár neve összeforrott iskolája felvirágoztatásával, új alapítványok megszerzésével, a gyarapodással. 1897-ben – munkássága negyedszázados évfordulóján – már nemcsak ünnepelt igazgatóként, hanem újságíróként, tankönyvíróként, közéleti emberként és ,,ékesszólású” jeles szónokként is köszöntötték. Miskolc kulturális, szellemi életének maghatározó alakja volt; költeményeket, tankönyveket írt, nevelésügyi, erkölcstani cikkei jelentek meg.

Főbb művei:
Erkölcstan; Gyöngyvirágok; Magyar nemzeti irodalomtörténet; Lórántfy Zsuzsánna; Költemények
Kapcsolódó linkek

http://hu.wikipedia.org/wiki/L%C3%A9vay_J%C3%B3zsef
http://mek.oszk.hu/01100/01149/html/levay.htm

 

 

 

 

 

http://www.flickr.com/photos/fotobarat5/5714836365/

 

A miskolci Lévay József Református Gimnázium és Diákotthon „Tóth Pál Diákotthona” honlapjáról:

Tóth Pál városunk történetének egyik meghatározó alakja, a Református Nőnevelő Intézet nagynevű igazgatója volt.

Több mint 150 évvel ezelőtt, 1843. december 6-án született Miskolcon. Kisiparos családból származott. Édesapja – Tóth András – a régi Sörház utcában volt tímármester. Édesanyja – Rozvánszky Mária – költői lelkületéről volt híres. Sajnos a szülők korán meghaltak, így az árván maradt család fenntartásának gondja a legidősebb nővérre, Zsuzsikára szállt. Két keze munkájával, varrással kereste meg mindennapi kenyerüket.

Tóth Pál gimnáziumi tanulmányait a miskolci református gimnáziumban végezte. Az érettségin minden tárgyból kitűnőre vizsgázott! Majd a sárospataki főiskolán egy évig a bölcseleti, három évig pedig a teológiai karon tanult. Itt is kitűnőre vizsgázott. Ezután három évet töltött Erdélyben gróf Bethlen Sándor családjánál, mint nevelő. Ezt követte egy év a budapesti tudományegyetemen, ahol latin-magyar szakra járt. Ekkor választotta meg tanárnak a szatmárnémeti református főgimnázium az 1871-1872-es iskolai tanévre.

Az 1872-es sárospataki egyházkerületi közgyűlés Tóth Pált kérte fel a miskolci leánynevelő intézet vezetésére. Az ekkor 26 éves múltra visszatekintő iskola indulásához az anyagi támogatást Karacs Teréz szerezte meg, s utána évekig volt annak igazgatónője. Őt Dóczy Gedeon követte, aki 1859-től 1872-ig állt az egyre gyarapodó intézmény élén. Az ő munkáját folytatta 1872-től 1903-ban bekövetkezett haláláig Tóth Pál.

1873-ban az egyházkerületi közgyűlés jelentése így szól az új igazgatóról:

„Biztos tanúságát adta tanári képességének, oly meglepő eredményt mutatván fel tanítványai képzésében, ami a jövőre nézve a legszebb reményekre jogosítja az egyházkerületet.”

Tóth Pálnak hosszú ideig csekély összegekből, az egyházkerület adományából és a tandíjakból kellett az egész intézetet, családját fenntartania. Így nemcsak igazgatója, hanem tanára, gazdája, felügyelője és mecénása is volt az intézménynek. Munkájában, küzdelmeiben hű segítőtársa volt felesége, Nagy Kornélia, egy szatmárnémeti tanárcsalád leánya. Nagy szeretettel nevelték négy gyermeküket.

Igazgatói munkája mellett több egyletnek választmányi igazgatósági tagja, egyháztanácsos, a városi képviselőtestület tagja, valamint a tanügyi kör elnöke volt. Irodalmi munkássága is figyelemre méltó. Költeményeket és cikkeket írt különböző lapokba, folyóiratokba és több pedagógiai témájú könyv is fűződik nevéhez. Így: Ifjú leányok könyve, Magyar nemzeti irodalomtörténet, Magyar irálytan.

Legmaradandóbb alkotása mégis iskolaépítő tevékenysége volt. Az ő munkájának az eredménye az intézet lassú kiépülése és biztos anyagi alapokra való helyezése. Jórészt adományokra alapozva alakulhatott át négyosztályosból hatosztályos felső leányiskolává.

1887-ben avatja fel az igazgató úr az iskola új épületét. 1892-ben új helyiségeket épít, például dísztermet, 1899-ben pedig tornacsarnokot. A nagy tudós, Herman Ottó 100 darab ásványt, Tarczay Kálmán kagylógyűjteményt ajándékoz a diáklányoknak.

Az intézetet ekkor már egész Borsod vármegyében Tóth Pál nevén emlegették. S amit a közhangulat már eldöntött, az egyházkerület szentesítette. 1938-ban Tóth Pál Református Nőnevelő Intézetnek nevezték el az iskolát.

Három év múlva az épület falán márvány emléktáblát helyeztek el, melyen a volt tanítványok, a tanári kar és a tanulóifjúság így emlékezett meg nagyhírű igazgatójáról:

„31 évig volt fáradhatatlan vezére az intézetnek. Az eszményi szép iránti lelkesedéssel, költői lelkületű, a leányok kedélyvilágát átérző egyéniségével és irodalmi munkásságával, nevelőerejével a kis mustármagból terebélyes fát növelt.”
www.levay.tirek.hu/cikk/mutat/toth-pal-nevadonk-munkassaga/

.

3.

Tóth Pál (1843-1903) Tanár. ,,Miskolc szülöttjeként tanulmányait a sárospataki református teologián és a pesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán végezte. 1873-ban tért vissza újra Miskolcra, a Református Felsőbb Leányiskola igazgatója lett, amely stallumot haláláig betöltötte. Rendszeresen publikált a helyi lapokban, több tankönyvet írt, s halála után a város méltónak tartotta arra, hogy Deák Ferenc, Lévay József és Szemere Bertalan között, ő is szobrot kapjon a Palóczy utcán. Ez éppúgy nem valósult meg, mint díszes síremléke a Deszkatemetőben.”

http://miskolciszemelvenyek.blog.hu/2018/03/06/a_deszkatemeto_a_hires_miskolciak_nyughelye?ajanlo=1

 

Szeghalmy Bálint – templomunk tervezője

szeghalmi

 

 

 

 

 

 

SZEGHALMY BÁLINT,
építészmérnök

(Nagyvárad, 1889. ápr. 21. – Deggendorf, 1963. jún. 16.)

Középiskolába Nagyváradon járt, 1912-ben a budapesti műegyetemen szerzett építészmérnöki oklevelet. Az 1. világháborúban megsebesült,

1919-1929 között Nagykanizsa városi mérnöke lett.
Ezekben az években készültek a következő építészeti tevei: a karcagi kultúrház, a hódmezővásárhelyi iparos-egylet székháza, a szombathelyi felső kereskedelmi iskola épülete, a soproni evangélikus teológiai internátus épülete, a nagykanizsai mozgószínház és kultúrház. Nagykanizsán az ő tervei alapján épült fel a Beák-villa, a Teutsch-kastély, a vásártér és a piaci árucsarnok.

1929-től Miskolc főmérnökévé nevezték ki.
Miskolci évei alatt készült munkái közül kiemelkedik a kalotaszegi stílusban tervezett Martin-kertvárosi és Deszka-templom.

Templomai:
Miskolc, Tihany, Révfülöp, Borsosgyőr, Sümeg, Tapolca,
Kisbér, Mosonmagyaróvár, Zalaegerszeg, Keszthely, Sümeg
(1937-1939 között Hévízen róm. kat. kápolnát tervezett és épített.)

Világi épületei:
községháza Gelsén, kastély Palinban, szegényház Győrben, kultúrház Szepetneken

1936 után a Budapesti Mérnöki Kamara tagja.

Tevékenysége a két világháború közötti időre esik.

Azt a századforduló utáni eszmét képviselte, hogy egy épületet teljes egészében (berendezésével együtt), egységes szellemben kell megtervezni.

Németországba menekült, végül Deggendorfban telepedett le.

Milyenek a Szeghalmy-templomok?

Csak természetes anyagokat használ: követ, fát, vasat.
Méretük szolid. Ő a 200-400 lelkes gyülekezetet tartja családiasnak.

„A templom: Isten háza. Tehát legyen: tiszta, minden a maga természetes színében.
A templom: Isten trónterme. Legyen jó természetes világítás. (Ez megszabja az ablakok méretét, elhelyezkedését.)
Akusztikája természetes: a csendesen elmondott Ige is legyen mindenütt jól hallható.
A református istentisztelet sok elemből áll: istentisztelet, bibliaóra, szeretetvendégség, ifjúsági alkalmak, közművelődés. Mindennek legyen helye.”

 

további cikk:

szeghalmy

http://www.reformatus.hu/mutat/szeghalmy-balint-templomai/#gal-1|pic10

 

Deák-Varga Dénes:

http://www.kanizsaujsag.hu/hirek/17128/50-eve-hunyt-el–szeghalmy-balint–nagykanizsa-varosi-mernok/

Szeghalmy Bálint neve ma már építész-körökben is csak kevesek számára cseng ismerősen, pedig a két világháború között országosan elismert építésznek számított, szakmai körökben csak úgy emlegették, hogy a „templomépítő”. Szeghalmy Bálint emléke Kanizsán azért is elhalványult, mivel itt csak fiatal éveit töltötte, életműve máshol teljesedett ki, igazi sikereit másutt aratta. Életéről és munkásságáról elsősorban a róla megjelent könyvből (Bereczky Kálmán, Hévíz, 1996) tájékozódhatunk.

Szeghalmy Bálint építész-családban született Nagyváradon 1889-ben. A budapesti Műegyetemen 1912-ben kapott építészmérnöki oklevelet. A világháború kitörésekor bevonult katonának, de 1915-ben súlyosan megsérült és ezután nem kellett frontszolgálatot teljesítenie.

Nagykanizsai munkássága a háború után kezdődött, midőn 1919-ben kinevezték városi mérnöknek, és e státuszát 10 éven keresztül töltötte be. 1929-ben elnyerte Miskolc város főépítészi állását, és oda költözött.

A két világháború között még nem volt összeférhetetlen, hogy egy városi köztisztviselő akár „saját” városában is tervező munkát vállaljon, Szeghalmy Bálint pedig ízig-vérig alkotó szellemű tervező építész volt. Életrajz-írói szerint pályafutása során, gyakorlatilag 1919-1945 között 91 épület tervét készítette el, ebből 59 templom-terv volt. Ez még nem lenne rendkívüli szám, azonban egyéb tervei is túlnyomó részben középületek voltak. Számos országos pályázaton nyert díjat vagy megvételt. Valamennyi tervét igen gondosan, többször átrajzolva készítette el és adta csak ki a kezéből.

Szeghalmy építészete azért különleges, mivel ő volt a Toroczkay Wiegand Ede által kitalált, majd Kós Károly és társai (Zrumeczky Rezső, Mende Valér, Györgyi Dénes, Jánszky Béla) – által népszerűvé tett, bár csak jobbára az 1910-es években művelt úgynevezett magyaros építészeti stílusnak lényegében egyedüli következetes folytatója. Szeghalmy csak 4-5 évvel volt fiatalabb Kós Károlynál és barátainál, azonban nem tartozott körükbe, Kós Károlylyal személyesen talán nem is találkozott. Őnála a magyaros építészeti karakter továbbvitele nyilván nem divat-majmolás és nem is megélhetési kérdés volt, hanem erkölcsi meggyőződés. Ugyanis a két világháború között a korábban népszerű magyaros stílus már nem számított újdonságnak és divatosnak, és sokkal jobban lehetett érvényesülni a modernnek számító Bauhaus-stílus művelésével. Kós Károly Erdélybe költözött, és építészettel már csak elvétve foglalkozott, Zrumeczky és Mende fiatalon meghalt, Györgyi Dénes pedig más stílusokkal is próbálkozott. Szeghalmy azonban következetesen kitartott a magyaros – főként erdélyi – népi építészetből átvett formák, a természetes építőanyagok, különösen a fa használata mellett, bár néhány tervén láthatjuk, hogy ő is lazán tudott más – neobarokk, neogót vagy kora-modern – stílusban is tervezni.

A messziről érkezett fiatal mérnöknek Nagykanizsán valószínűleg nem kis erőfeszítésébe került bizonyítania tudását és tehetségét a város előljárósága és hangadó közönsége előtt. Tehetségére azonban minden bizonnyal korán felfigyeltek, ugyanis már Kanizsán is több jelentős tervezési megbízást kapott. Önéletrajzában is megemlíti e korszak munkáit: a Bajza utcai Teutsch-villát (1925), a városi bérházat valószínűleg a Kossuth tér 14. alatti kétemeletes bérház, 1926), a palini kastélyt (valószínűleg a volt méntelep – később emelőgépgyár – központi épületének bővítése), a piaci árucsarnokot (az Erzsébet téren épült 1924-ben, de 1940-ben lebontották), a szepetneki kultúrházat (a közelmúltban lebontották), a gelsei községházát (nemrég átalakították), a somogycsicsói Beák-házat , a csurgói református internátust, a pölöskefői Pálffy-kastélyt és végül a csak terv-szinten maradt nagykanizsai református templomot. (Ez utóbbi helyett 1934-ben Vécsey Barnabás modern templom-tervét valósították meg.)

Még kanizsai évei alatt tervezte meg a keszthelyi és a Miskolc-Martintelep-i református templomokat, a soproni evangélikus internátust, a pécsi strandfürdőt, a villányi főszolgabírói hivatalt, a szolnoki kórházat, de számos országos pályázaton is díjat nyert, pl. a hódmezővásárhelyi Iparos Egylet székháza, a győri színház, a szombathelyi női kereskedelmi iskola, a hatvani és egy szombathelyi r.k. templom tervével.

Szeghalmyt Miskolcra vélhetően a magasabb beosztás, és a vele járó anyagi elismerés, és valószínűleg a még több munkalehetőség csábította. Miskolcon az Avasra tervezett erdélyi fatornyokra emlékeztető kilátó (1943-ban és 1956-ban leégett, másodszor már nem építették újra) és a különleges megoldású református „deszkatemplom” (1997-ben leégett, de eredeti formában újjáépítették) tette híressé a nevét. Szám szerint 21 megépült magyaros stílusú, főként református, illetve néhány evangélikus temploma közül a legismertebbek: Mosonmagyaróvár, Zalaegerszeg, Tapolca, Sümeg, Nagyatád, Kisbér, Tatabánya – de ennél is több maradt sajnos tervrajzon. Közben további középületek tervei is születtek a keze alatt – közülük csak a kenderesi református parókia és községháza érdemes kiemelésre – utóbbit egyenesen a kormányzó megbízására készítette már a II. világháború éveiben – egyúttal ez volt legutolsó munkáinak egyike.

Bennünket, ma élő kanizsaiakat azonban elsősorban a Nagykanizsán és környékén fennmaradt alkotásai érdeklik. A városrendezési szempontból elhibázott Erzsébet téri pavilonsort szerencsére azóta elbontották. Áll viszont a Teutsch-villa, bár nyílászáróit azóta kicserélték, finom homlokzati tagozatait eltüntették, udvari teraszát előtetővel lefedték. Gyakorlatilag eredeti formában találjuk viszont a somogycsicsói Beák-házat, a csurgói kollégiumot vagy a pölöskefői Pálffy-kastélyt. Csak sajnálhatjuk, hogy a Kanizsára tervezett református temploma nem valósult meg.

Életművének egyik legnagyobb rejtélye azonban a nagykanizsai színház – ma Medgyaszay-ház – tervezésében játszott szerepe. Három okból is sejthetjük, hogy e jelentős épület tervezésében közreműködött. Egyrészt Kunics Zsuzsa és Tarnóczky Attila helytörténeti kutatásaiból tudjuk, hogy„az előtérből a nézőtérre vezető két főbejárat (az előtér két szélén) ajtóit Szeghalmi Bálint tervezte”, azaz bizonyos, hogy a tervek készítésénél legalább kis részben közreműködött. Ennél is érdekesebb azonban, a Szeghalmyról írt könyvben olvasható, Eszenyi Béla nagyváradi református lelkész visszaemlékezése, melyben Szeghalmy munkái között megemlíti a „nagykanizsai mozgószínház és kultúrház emeles épületét” is. Nyilván okkal, azaz tudott arról, hogy e házat Szeghalmy tervezte. A harmadik bizonyíték viszont a legfontosabb: Medgyaszay a XX. század első felének meghatározó építész-egyénisége, azonban az ő gazdag életművét tanulmányozva megállapítható, hogy Medgyaszay soha nem alkotott a Kós Károly féle magyaros stílusban, ugyanakkor Szeghalmy már az 1911-ben készített diplomatervét (Nagyvárad-Velence református temploma) is e stílusban tervezte, de később is a magyaros építészet lelkes művelője volt. Hogy mi történhetett valójában, csak sejthetjük. Vélhetően a város vezetése Medgyaszayt kérte fel a színház tervezésére, akinek ekkor már állt a soproni és veszprémi színháza, és számos fővárosi középülete, azonban Szeghalmy Bálint valószínűleg hathatósan besegített a mesternek, olyanynyira, hogy a fő építészeti koncepciót is neki köszönhetjük. Önéletrajzában pedig azért hallgat erről, mert tudta, hogy hivatalosan a tervezés a nagykanizsai Medgyaszay Ház külső és belső képe neve alatt futott.

Szeghalmy épületein – különösen templomain – sok helyen megfigyelhetjük a kanizsai színházon is alkalmazott faszerkezetű, ferde oldalú ún. „koporsófedést”, amit Medgyaszay sohasem használt. Ami Medgyaszay szerepét illeti a színház tervezésében, az legfőképpen a homlokzat karakterét megadó sgraffito-díszítésben érhető tetten, ugyanis Szeghalmy épületein ilyet másutt nem találunk, míg Medgyaszay előszeretettel alkalmazta több helyen is, mint a soproni színházon (1909), a nagykanizsai tüzérlaktanya legénységi épületén (1932), a mátraházi pagoda-szállón, a budapesti Kiss J. altábornagy u. 59. társasházon, a balatonalmádi templomon, stb. Medgyaszay azonban nem tartozott Kós Károly köréhez, az ő életműve a szecesszióból kinövő kora-modern építészeti irányzathoz sorolható, melynek jellemzői a derékszögű kubusok, lapostetők, sík felületek, kevés ornamentika, a vasbeton használata – amellyel időben jóval megelőzte az I. világháború után hódító útjára indult Bauhaust. Érdekes, hogy éppen azt az épületet nevezték el róla Nagykanizsán, amelyhez talán a legkevesebb köze volt.

Szeghalmy Bálint – nem alaptalanul – tartva a magyar értelmiséget sújtó háború utáni retorzióktól 1945-ben elhagyta az országot és feleségével a Németország délkeleti részén fekvő Deggendorfban (kisváros Passau és Regensburg között félúton a Duna mellett) telepedett le. Itt élt meglehetős szegénységben, ugyanis nyugdíja nem volt, és Németországban építészeti munkát sem kapott, így akvarellek festegetéséből éldegélt 1963-ban bekövetkezett haláláig. Szerény síremlékét német szomszédja állította a deggendorfi temetőben.

Szeghalmy Bálintról 2009-ben utcát neveztek el Nagykanizsán. Méltó gesztus lenne az utókor részéről hamvait hazahozni Nagykanizsára vagy Miskolcra.

Deák-Varga Dénes

 

 

 

 

Millisits Máté

http://reformatus.hu/mutat/szeghalmy-balint-templomai/#

Szeghalmy Bálint (Nagyvárad, 1889. április 21. – Deggendorf, 1963. június 16.) általános és középiskoláit szülővárosában, Nagyváradon végezte, 1912-ben a budapesti műegyetemen szerzett építészmérnöki oklevelet. Építészhallgató korában, 1909-ben jelent meg a Vasárnapi Ujság című hetilapban egy figyelemfelkeltő írása a villám sújtotta mezőtelegdi református templomról, amely ezekkel a drámai szavakkal kezdődik:

„Ritka és a maga nemében szinte páratlan műkincseket rejteget a biharmegyei Mezőtelegd ódon ref. temploma. Alig néhány éve fedezték fel és javították ki a templom Árpád-korabeli festményeit s ma már ismét összerepedezve, megrongálva tekintenek le a kormos falakról. Május 27-én ugyanis a villám belecsapott a toronyba s az egész templom, a szentélyt kivéve, elhamvadt. Az óriási hőség és lehulló gerendák miatt a gyönyörű falfestmények is jelentékenyen megsérültek.”

Szeghalmy Bálint 1919-1929 között Nagykanizsa városi mérnöke (főépítésze) lett. Ezekben az években készültek a következő építészeti tevei: a karcagi kultúrház, a hódmezővásárhelyi iparos-egylet székháza, a szombathelyi felső kereskedelmi iskola épülete, a soproni evangélikus teológiai internátus épülete, a nagykanizsai mozi és kultúrház.

Nagykanizsán az ő tervei alapján épült fel a Beák-villa, a Teutsch-kastély, a vásártér és a piaci árucsarnok. 1929-től 1945-ig Miskolc főmérnöki tisztét töltötte be. Ebben az időben Miskolcon két református szakrális épülete valósul meg: a Martin-kertvárosi és a Deszka-templom.

A Dunántúli Református Egyházkerületben az ő tervei szerint épült többek között a keszthelyi, a kisbéri, a mosonmagyaróvári, a zalaegerszegi templom. Sümegen és Tapolcán a református és az evangélikus hívek részére közös templomot tervezett. Az összes megvalósult vagy csak tervezett épületére a református építészeti tradíciók tudatos egyéni értelmezése a jellemző, amelyet ő így foglalt össze: „A templom: Isten háza. Tehát legyen: tiszta, minden a maga természetes színében. A templom: Isten trónterme.”

A tapolcai és a keszthelyi református templom

Munkáságán bár erőteljesen érződik Kós Károly hatása, de Szeghalmy mégsem volt másolója egyetlen építésznek sem. Több tervének megvalósulását a II. világháború kitörését követő pénz- és építőanyag hiány akadályozta meg teljesen, vagy részlegesen. A Budapest-Pesterzsébet Klapka téri Református Egyházközség templomának csak az altemplomi része készült el, míg a soroksári református templomtervének a megvalósításába bele sem fogtak.

A II. világháború végén Németországba menekült, és ott Deggendorf városában telepedett le.
Nevét és életművét a rendszerváltásig a magyar reformátusság többsége elfelejtette. Ismertebbé válásában örömteli és szomorú események egyaránt szerepet játszottak.

Az 1990-es évek nagy megdöbbenést keltő cselekedete volt, amikor 1997. december 4-én, a kora hajnali órákban egy férfi felgyújtotta a miskolci Deszka-templomot. A rendőrség elfogta az elkövetőt, a bíróság mentális beszámíthatatlansága miatt gyógykezelésre ítélte. Országos összefogás eredményeként sikerült megvalósítani a gyors újjáépítést, az előző leégett templom formájában. Az új Deszka-templom felszentelésére ünnepélyes keretek között 1999. május 2-án került sor.

Németországból 2000. október 29-én hazahozták Szeghalmy és felesége hamvait és Miskolcon, a Deszka-templom kertjébe helyezték örök nyugalomba. Nevét Keszthelyen a Szeghalmy Bálint Református Alapítvány és Miskolcon a Szeghalmy Bálint Építészeti Alapítvány őrzi.

Millisits Máté

 

Kühne Katalin:

http://www.muzsakkertjemiskolc.hu/hirek?news_id=227

 

Miskolc építészete a két világháború között

Kákóczki András, a Herman Ottó Múzeum – Miskolci Galéria intézményvezetője köszöntötte Olajos Csaba nyugalmazott főépítészt, aki Miskolc két világháború közötti építészete címmel tartotta a Szabadegyetem mai előadását.

Az építészet ebben a korszakban két szakaszra bontható:

1/ Az építészeti szemléletváltozás éveit a konvenciók kötöttségei, a gazdasági körülmények és a műszaki fejlődés határozta meg. A modern építészet kap nagyobb hangsúlyt.

2/ Az 1929-es világgazdasági válság után racionálisabb építészeti igényeknek megfelelő (BAUHAUS) és a régi stílusok újraélesztése, keverése történt.

Az 1920-as években a vidéki nagyvárosokban nagyobb szanálások, a rendezések előkészítése zajlott. A korábbi gyakorlat fejlesztése és a Városépítési Tanszék megalapítása volt jelentős. Warga László (1878-1952) építész ún. keretes beépítési móddal, tömb körülépítésével foglalkozott.

Építészeti feladatok:

– Lakásépítés: Trianon után az elcsatolt területekről átjött lakosok és a mulasztások miatti lakásigények határozták meg ezt az időszakot. 1921-ben elindult az állami kislakásépítés, 1923-tól törvény született az adókedvezményről, amely a kertes családi házak építését mozdította elő;

– A templomépítés is elindult;

– Iskolák és középületek épültek;

– Ipari létesítmények kerültek a nagyvárosokba, így Miskolcra is.

Szerkezetek:

– falszerkezetek: nagyméretű tégla a 30-as évekig, 1919-től csak kisméretű tégla gyártása volt jellemző, a falméretek 16 %- kal kisebbek lettek;

– födém: acélgerenda;

– fedél: kötőgerendás fedélszék;

– homlokzati díszítés: kőművesmunka;

– vakolat-architektúra: kőből faragott homlokzatdíszek, sima terméskő-fal, mintás műkőszerű kerámia, padló-burkolólapok;

– faféleségek: padló és homlokzatburkoló;

– gyámolított lépcsőszerkezetek, konzolos vaskorlátok, fiókos lemezajtók, fém ablakszerkezetek;

– nincs gépesítés;

– tervezők csak a fővárosban, nagyvárosokban építkezési vállalkozók végezték ezt a munkát;

– a minőség silányabb, mint korábban.

 

A 30-as évekig: a szecesszió volt az utolsó stílus, ami folytatódott, később keveredtek a stílusok: Elterjedt a magyaros szecesszió, Keletről vettek át építészeti elemeket, díszítéseket. A néprajzosok, építészek Erdélybe utaztak, kutattak, majd itthon ebben a stílusban építettek falusi házakat, lakóépületeket, iskolákat, közintézményeket. Teret nyert a neobarokk, a templomok és közintézmények építésénél a neogót, a kollégiumok, templomok építésénél a neoromán, majd a késői szecesszió angol, német közvetítéssel lelt hazánkban létjogosultságot. Az új biedermeier festőiségre, eleganciára törekvő építészete is megnyilvánult az épületekben. Romantikus, lakályos polgári lakások épültek. Az expresszionista stílus az ipari épületeknél nyilvánult meg.

Szemléletváltozás – gazdasági és műszaki fejlődés vette kezdetét. A fiatal építészek munkáira a hagyományos irányzat volt jellemző a 20-as években, a mértékadó stílus a reneszánsz volt. A 30-as, 40-es években a CIAM: Modern Építészek Nemzetközi Szervezete (1928) megalapításával a kislakásépítés és a lakónegyedek építése kezdődött el. A magyar modern építészek a BAUHAUS, a DE SILJ és LE CORBUSIER munkásságára figyeltek. Az építőtechnika is előbbre lépett, a vasbeton szerkezet elterjedt. 1933 után a BAUHAUS felbomlott. Budapesten és Pécsett dolgoztak a magyar építészek: Molnár Farkas, Breuer Marcel, Fischer József, Dávid Károly, Kozma Lajos neve érdemel figyelmet, akik közül Kozma Lajos városunkban is működött.

Miskolc speciális helyzetben volt, sok tisztviselő, több intézmény települt városunkba, pl.: a Jogakadémia Eperjesről. Az I. világháború után (1917-1920) döntően a szociális gondoskodás kapott figyelmet. Az egykori hejőcsabai határrészen az Agrár-, vagy Tisztviselő-telep épült ki. A Bottyán J.- Balogh Á. – Sibrik M.- Eszterházy Á.- Petneházy A. utcák által szabdalt Csabai-kapu és az Otthon-, majd Mikszáth-telep építése kezdődött el.

Szentpály István polgármester idején Warga László (1921) elkészíti Miskolc városrendezési tervét.

A Warga-terv: körgyűrűs-sugárutas megoldást javasolt, korrigált nyomvonalon a Tiszai Pályaudvarhoz vezetné a Bajcsy-Zsilinszky utat, a Katowicével új út készülne a Sajóparti vízisport-telephez, az Avasra Sikló-terv készülne, 1912-14-ben hajózható Sajó-kikötőt tervez. A tervek között szerepel a Búza-tér átalakítása, az Avas Szálló elbontása, a Ruzsin-főút, az Avas és a Bábonyibérc – Bodó tető bevonása, a Vasgyár és a Tiszai Pályaudvar közötti lakóterületek és az Avas között sétány épülnének. Differenciált zöldterületi rendszert álmodott, a belváros területére nem engedélyezné a Pece-ágakat, differenciált övezeti rendszer épülne ki, zárt sorú övezetek Nagy-Miskolc városközponttal. A Búza-térre kereskedelmi központot tervezett, a munkásoknak és a tisztviselőknek lakótelepet, intézményhálózatot új színházzal.

Lakásépítés: az elcsatolt területek lakosainak megnőtt a lakásigénye, az ipari lakosság lakáskérdésének megoldása is sürgős feladat volt. Félig zárt sorú lakóépületek, kertes házak épültek. Felépült a Hodobay-telep: 1921-22 között egy kolónia, 76 lakással.

Ezután fotókat mutatott, amelyek képviselik a különböző stílusban épült lakóházakat, villákat, iskolákat, templomokat, középületeket:

Eperjesi utcai társasházak – neobarokk, Botond utcai villa barokkos – keleti hatások – ami a Weidlich-udvarra hasonlít, Gizella utcai neobarokk épület, Sarolta utcai magyaros szecessziós, majd Agrár-telepi villák, Benke J. utcai mediterrán hatású, Szigligeti utcai szecessziós, Lévay J. utcai villa szecessziós-népies, Győri kapu villa ikresített tisztviselő- és munkáslakások népies hatású. Kós Károly háza (Kós Károly tervezésében) népies stílusú, Petőfi utca 13. népies stílusú, Tárkányi u. 5. népies stílusú, Szeles u. 42. népies stílusú, Alsószinva u. 57. a „Szovjet-ház”, 1918-20 között épült (ezt nehéz volt kinyomozni: Mr. Stobbe volt az alaprajzon), Stobbe Ferenc, szövetségi kapitány építtette népies stílusban. Következett a Kiss Ernő u. 31., a vasgyári kertészház, majd Soltész N. Kálmán u. 13., a Speyer-kölcsönből épült városi bérpalota magyaros szecessziós stílusban, de itt barokk elemek is fellelhetők. Árva Pál tervezte a Soltész N. K. u. 3. sz. házat szecessziós-népies stílusban. A Tizeshonvéd-köz 1-2. szecessziós, a Csabai K. u. 42. MÁV-palota 1921-ben épült neobarokk-szecessziós stílusban.

Modern építészet: Görgey u.16. sz., Csabai-kapui villa és -, társasház épületei. A Stadion u. 71. sz. vasgyári tisztviselők házát Meszlényi Géza tervezte. Intézmények: iskolák, kórházak, kereskedelmi és ipari épületek: a Szeles utcai Általános Iskolát, a Bláthy Villamosipari Technikumot Szabó József építész tervezte, a Gépipari Technikumot (Soltész N. K. u. 10. sz.) Schadits – Árva P. tervezte a szecessziós stílusban. A Zenepalota 1926-27-ben épült Wälder Gyula tervezésében, neobarokk stílusban. Az Erdőigazgatóság épülete 1927-29-ben, Lehoczky György tervezésében neoreneszánsz stílusban épült. A Miskolci Bányakapitányság épületét Medgyaszay István 1923-24-ben építtette szecessziós stílusban. A Magyar Kereskedők és Gazdálkodók Köre épülete Bloch Ármin és Stimm Lajos tervezésében, neoklasszicista stílusban épült. A Borsod-Miskolci Hitelbank épületét 1931-ben Kozma Lajos tervezte, neoklasszicista stílusban. A Hősök terén álló Postapalota épülete 1936-ban épült Reisch Adolf és Wälder Gyula tervezésében, neobarokk stílusban. A Megyei Rendőrkapitányság épületét 1939-43-ban Körmendy Nándor tervezte. A Búza-téri Vásárcsarnok 1921-ben Münnich Aladár tervezésében, neoklasszicista stílusban épült. A DIGÉP Nagyedző Műhelye klasszicistahatású modern épület. A lillafüredi Palotaszállót 1927-29 között Lux Kálmán német reneszánsz stílusban építtette szintén Speyer-kölcsönből. A Semmelweis-kórház gyógyszertári épületét neobarokk stílusban, a Vasgyári Kórház felvételi épületét 1939-ben és a Belgyógyászat épületét 1940-42-ben Veszely Géza tervezte. A Martin-telepi Római Katolikus templom épületét 1934-ben Pázmándi István tervezte neobarokk stílusban, a Deszka-templomot 1938-ban népies stílusban, a Martin-telepi Református templomot neoreneszánsz – neogót stílusban 1929-30-ban Szeghalmi Bálint tervezte. A templomot egy beteg ember felgyújtotta, Erdélyből jöttek fafaragók, akik újjáépítették kívül-belül, így láthatjuk ma is ezt a gyönyörű templomot. Az Újdiósgyőri Szent Imre római katolikus templomot 1931-ben Mentényi Tibor – Veszely Géza tervezte, neogótikus stílusban. A Miskolc-Tapolcai Sziklakápolnát 1935-ben Menner László neogótikus stílusban tervezte. A Vasgyári kolónia Evangélikus templomát 1935-38-ban Sándy Gyula tervezte, neoreneszánsz stílusban. A Vasgyári kolónia Református templomát 1926-28-ban Almásy Balogh Lóránt neobarokk stílusban építtette. A Szent István római katolikus templomot Vágner József 1943-ban tervezte, majd később átalakította Hevesy Sándor építész.

Kákóczki András megköszönte az előadónak az értékes, sok fotóval illusztrált előadást, a közönség élvezte az időutazást, az épületek felvillantásával sok emlék idéződött fel bennünk.

 

.

https://24.hu/kultura/2017/07/12/nyolcvan-ev-utan-befejezik-budapest-egyik-legszebb-templomanak-epiteset/    :

 

A nagyváradi gyökerekkel rendelkező, Kós Károly által inspirált Szeghalmy a budapesti Műegyetemen tette magáévá az építészet tudományát, majd 1919-től tíz éven át Nagykanizsa, 1929-1945 közt pedig Miskolc főépítészeként dolgozott.

 

Világi épületek – a nagykanizsai mozi, kultúrház, a vásártér, a piaci csarnok, valamint a Teutsch- és Beák-villák mellett az ő nevéhez kötődik a hódmezővásárhelyi iparosegylet székháza, a karcagi kultúrház és a szombathelyi felső kereskedelmi iskola is – mellett egyháziakat is szép számmal tervezett, így a soproni evangélikus teológiai internátust, a miskolci Martin-kertvárosi és a Deszka-tempomot, a kisbéri, keszthelyi, mosonmagyaróvári, a zalaegerszegi, valamint a Nagyvárad-réti templomot.

 

A második világháború után feleségével együtt a németországi Deggendorfba költözött. Hamvaikat 2000-ben szállították vissza Magyarországra, ma pedig mindketten a miskolci Deszka-templom kertjében nyugszanak.

 

 

 

 

 

 

 

A presbiter kiskátéja

Gyülekezetünk jelenlegi gondnoka:

.

Tóth Andrásné

.

 

 

1. Presbiter lehet a gyülekezet minden választásra jogosult – férfi vagy női – tagja, aki tisztességes és egyházias életet él.

2. A presbitereket a gyülekezet választja az egyházi szabályzatban meghatározott időre. Minden gyülekezet felelős tehát presbitereiért, mert megválasztotta őket.

3. Nem választható presbiternek az, aki az istentiszteleteket nem látogatja rendszeresen, aki
erkölcstelen életet él, részeges, káromkodó, irigy, haragtartó és önző, aki fontosabbnak tartja saját javát, mint a közösségét.

4. A jó presbiter élete tiszta, élettársát megbecsüli, gyermekeit fegyelem alatt tartja. A hit tisztasága felett családjában is őrködik, és rendszeresen olvassa a Bibliát, rendszeresen imádkozik.

5. Az istentiszteleteket családjával együtt szorgalmasan látogatja, az úrvacsorában minden
alkalommal részt vesz.

6. Gyülekezete és egyháza javára szívvel és örömmel adakozik. Vezetőivel, lelkészeivel,
presbitertársaival szemben testvéri szeretettel és bizalommal viselkedik. Az egyház ügyeit világi hatóságok előtt úgy védi és szolgálja, mint saját érdekeit. Egyházi törvényeinket ismeri, azokat megtartja.

7. A presbitérium kötelessége felügyelni a gyülekezet hitelére, erkölcsi magaviseletére, gondozni a gyülekezet anyagi és szellemi ügyeit.

8. A presbiter a gyűléseken, az ott folyó tanácskozásokban és munkákban részt vesz. Magát
komolyan és higgadtan viseli. Ha a gyűlésen vita vagy személyeskedés merül fel, kötelessége
figyelmeztetni a heveskedőket, hogy nem csak saját, hanem Isten közösségének ügyében kell
dönteniük. Minden tárgyhoz nyugodtan és legjobb meggyőződése szerint szól hozzá. Amit jónak tart, nyíltan kimondhatja, anélkül, hogy vele bárkit is sértene. Nehéz ügyek tárgyalásától sem gyávaságból, sem kétszínűségből el nem marad. Ha a többség mást határozott, mint amit o helyesnek tart, a többség akarata előtt meghajol és annak engedelmeskedik. Ha a határozat meggyőződése szerint helytelen vagy éppen káros, a többség határozata ellen akkor sem izgat, hanem törvényes úton keresve igazát, igyekszik maga jóvá tenni a dolgot.

9. A presbiterek a lelkipásztor munkatársai, ezért azt minden munkájában hűségesen támogatniuk kell. A gyülekezet minden egyes tagjáért ok is felelősek lévén, kötelességük arra igyekezni, hogy a gyülekezetben Isten félelme és tisztelete uralkodjék, s a jó erkölcs otthonos legyen. A lelkésszel együtt kötelesek: a viszálykodókat békességre inteni, a tehetőseket áldozatkészségre buzdítani, a szűkölködők és nyomorultak ügyét támogatni, az elhagyottakat felkarolni, a gyengéket erősíteni, a bűnbeesetteket a jó útra visszatéríteni, a megtérőket gondozni.

10. A presbiter buzdít Isten igéjének olvasására, az igehirdetés hallgatására, s arra, hogy kétségeivel bárki bizalommal keresse fel a lelkipásztort, bízzon annak tanultságában és tapasztalatában, s ajánlásaira hallgasson. A presbiter az őreá bízott személyeket, családokat lelkiismeretesen látogatja, körükben beszélgetéssel és más módon Isten iránt ébreszt tiszteletet. A nyerészkedő, mértéktelen és szeretetlen tagokat szeretettel megdorgálja, s a jó útra visszavezetni iparkodik.

11. Pénzben, dicsőségben, az emberek háládatosságában való jutalmat a presbiter munkájáért nem kér és nem vár. Erkölcsi jutalma az, hogy részt vehet a gyülekezet, s ezáltal Isten országának építésében.

12. Elméjében a presbiter szüntelenül maga előtt tartja, hogy őt Isten nem uralkodni, hanem szolgálni hívta, s kéri Istent, legyen segítségül erőtlenségében, tegye őt méltóvá erre a feladatra, hogy egész életében hittel tudjon járni azok előtt, akiket Isten reája bízott.

A parókia

A parókia története:

Egy Homonay nevezetű fegyőr építette a 20-as években családjának.

A háború után az épület állami tulajdonba került. A ketté választott épület egyik felét egy posta tisztviselő (Szkárosi) lakta, a másik rész  orvosi rendelőként (Dr. Nitsch Emil) működött. 

Gönczy Ákos sárospataki tanfelügyelő is lakott egy ideig benne.

A gyülekezet az 50-es években vásárolta meg az épület orvosi rendelő részét, majd később amikor lehetőség adódott rá a másik Tóth P. utcai rész is megvásárlásra került. 

A 60-as évektől Tóth Gusztáv lp. lakott családjával a Göngyösi I. u. oldalon.
Ilosvay Ferenc lp. soha nem lakott itt, őneki külön volt lakása a koloniál soron egy MÁV lakásban.

Keresztessy László lp. családjával együtt 1981-től 2001-ig lakott itt.

Ökumenikus esküvő

Összeadunk református és katolikus feleket is, ahol ha a katolikus fél kéri katolikus pap is jelen lehet és szolgálhat a szertartást végző lelkésszel un. ökumenikus istentisztelet keretében.

Eskü:
Én, XY. esküszöm az élő Istenre, aki Atya, Fiú, Szentlélek, teljes Szentháromság, egy, örök Isten, hogy ezt a nőt, akinek most Isten színe előtt kezét fogom, szeretem.
Szeretetből veszem el őt, Isten törvénye szerint, feleségül.
Hozzá hű leszek, vele megelégszem, vele szentül élek, vele tűrök, vele szenvedek, és őt sem egészségében, sem betegségében, sem boldog, sem boldogtalan állapotában, holtomig vagy holtáig, hitetlenül el nem hagyom, hanem teljes életemben hűséges gondviselője leszek. Isten engem úgy segítsen. Ámen.

Mondjad te is, keresztyén nőtestvérem:
Én XY. esküszöm az élő Istenre, aki Atya, Fiú, Szentlélek, teljes Szentháromság, egy, örök Isten, hogy ezt a férfit, akinek most Isten színe előtt kezét fogom, szeretem. Szeretetből megyek hozzá, Isten törvénye szerint, feleségül. Hozzá hű leszek, vele megelégszem, vele szentül élek, vele tűrök, vele szenvedek, és őt sem egészségében, sem betegségében, sem boldog, sem boldogtalan állapotában, holtomig vagy holtáig, hitetlenül el nem hagyom, hanem teljes életemben hűséges segítőtársa leszek. Isten engem úgy segítsen. Ámen.

Orgona

Orgonánkat, a sárospataki teológiáról az államosítás után 1952-ben kaphattuk meg, az akkori templomépítő lelkész Ilosvay Ferenc közbenjárására.

Az orgona 1913-ban épült a Sárospataki Református Tanítóképző Főiskola számára (4 ezer korona költséggel). Az építő Wegenstein Lipót temesvári mester volt.

Ez a hangszer 2 manuállal és 16 változattal készült, pneumatikus rendszerű volt.

Rieger Ottó Orgonagyár a Miskolc Martinkertvárosi Református templomban építette fel a Képző volt orgonáját, mert a Kollégium ennek a gyülekezetnek ajándékozta.

Kántori szolgálatot végeztek a gyülekezetben:

Papp Károly
Enghy István
Dargai István
Ilosvay Mária
Ilosvay Zsuzsa
Tóth Szilvia
Jurkó Erzsébet
Soltész Kálmán
Dobrosi Barnabás
Jurkó István

Miskolc

A Miskóc nemzetség, amely a megyének is nevet adó Bors nemzetség egyik ága volt.

Miskolcot Nagy Lajos király mezővárossá nyilvánította, bíróválasztási és végrendelkezési jogok biztosításával.

A szabadságharc idején Rákóczi fejedelem Miskolcon rendezte be főhadiszállását (1704. január 18-tól március 15-ig).

1949-ben a Selmecbányáról Sopronba költöztetett Bányászati Akadémiát a nyugati határhoz túl közelinek ítélt városból keletebbre, Miskolcra hozták, akkor már Nehézipari Műszaki Egyetem néven.

Miskolc a magyar irodalomban:

1543-ban Dévay Bíró Mátyás a város prédikátora volt.

1769. március 21-én itt született Dayka Gábor költő, a felvilágosodás korának egyik jelentős lírikusa. 1778-1782 közt a minoriták gimnáziumának hallgatója volt.

Kazinczy Ferenc 1789-1795 közt a miskolci szabadkőműves páholynak, az „Erényes vándorok–nak volt a tagja.

Csokonai Vitéz Mihály 1800 nyarán járt a városban, innen keltezte „A szépség ereje a bajnoki szíven- című versének előszavát.

Petőfi Sándor háromszor járt Miskolcon.

Déryné Széppataki Róza – A Hunyadi utca 4. szám alatt élt 1848-tól haláláig, 1872. szeptember 29-ig. Sírja a Szent Anna-temetőben van.

Sokszor megfordult a városban Jókai Mór és felesége, Laborfalvi Róza, aki Miskolcon született.

Lévay József 1835-től volt a református gimnázium tanulója, később, 1852 – 1865 közt tanára. 1865 után megyei aljegyző, főjegyző, végül alispán lett.

Tompa Mihály gyakran meglátogatta Lévay Józsefet, egyik alkalommal, 1855 nyarán Arany János társaságában kereste fel a várost…..

Képek Miskolcról:

Képek Miskolc környékéről:

Kapcsolódó linkek:

http://hu.wikipedia.org/wiki/Miskolc
http://www.answers.com/topic/martintelep?cat=travel
http://members.chello.hu/bemiskola/bemiskola/szovegek/martin-kertvaros1.htm
http://hu.wikipedia.org/wiki/Martinkertv%C3%A1ros
http://utcakereso.hu/map3/index.php?action=search&country=hu_uk&scale=a1.0&city=miskolc&street=T%F3th+P%E1l+u.&streetfix=T%F3th+P%E1l+u.&num=&numfix=
http://www.telepuleskereso.hu/map3/index.php?action=search&city=&scale=a1.0&country=hu_tk&city=miskolc

Lelkipásztorok, elődök

Nt. Ilosvay Ferenc lp.
1898-1980.
A Zemplén megyei Alsómihályiban született 1898. február 10-én.
Iskoláit itt, és a sátoraljaújhelyi piarista gimnáziumban végezte.Apja a tehetséges fiát ügyvédnek szánta, mégis amikor bement Sárospatakra, nem a jogi fakultásra, hanem a Theológiai Akadémiára iratkozott be. Első lelkészképesítő vizsgáját 1922. szeptember 12-én a másodikat 1924. szeptember 18-án tette le. Ekkor már mint segédlelkész szolgált dr. Enyedi Andor — a későbbi Tiszáninneni Egyházkerület püspöke – mellett. Miskolci pályafutását, mint püspöki titkár kezdte.
Helyettes lelkészként megbízták a Martintelepi (vasútmenti) egyházközség megszervezésével.
A templomépítés közben a martintelepi egyházközség világi képviselői 1930. január 26-án az Alsóborsodi Ref. Egyházmegye elnökségének kiküldötteinek jelenlétében lelkészválasztó gyűlést tartott, ahol egyhangúlag Ilosvay Ferenc helyettes lelkészt a
1931. január 29-én házasságot kötött kuntaploczai Czékus Ilonával, házasságukból három gyermek született: György, Mária és Zsuzsanna. Nagy energiát fordított a gyülekezeti élet megszervezésére és ápolására, mint pl. a leányegyleti, ifjúsági és felnőtt bibliaórák, a később híressé vált teadélutánok a MÁV Járműjavító műhely művelődési házában, amely a hitélet erősítésén felül a kulturális igények kielégítését is szolgálta.
Utolsó lehetőségként közvetlenül a templom mellett egy gyülekezeti házat épített, majd a templommal szembeni épületet parókiának vette meg.
Szeretett martintelepi templomának szószékét 1960-ban hagyta el.
1980. június 21-én hunyt el, öregkori leukémiában. Sírja — kívánságának megfelelően — közvetlenül a Deszka- templom mellett van.

Nt. Tóth Gusztáv lelkipásztor
(1914, Mezőnagymihály – 1990, Sárospatak)
Szülei: Tóth Ágoston és Tóth Zsófia.
Két gyermekes 24 holdas földműves családból származott.
A nyolc osztályt a Sárospataki Ref. Kollégiumban végezte. Utána ugyanitt volt teológus. Segédlelkész: Sajókeszin (SK), Sajólenkén (SK), Bőcsön, majd a Sárospataki Lapok zsinati tudósítója.
1948. január 4.-én köt házasságot Kócs Mária diakonisszával. Szolgálatukat Bódvalenkén kezdik, majd 1956-tól Bükkaranyoson lesz lelkész.
A Martintelepre 1959-ben kerül, ahol 21 éven keresztül 1980-ig lesz a gyülekezet lelkésze.
A gyülekezetben énekkart szervez, parókiát, templomot, imaházat renovál, melyeket betonkerítésekkel is körbekerít.
Hétfő reggelenként áhítattal kezdtek a gyülekezetben, szerdánként bibliaóra, szombaton pedig hétzáró istentisztelet is volt.
Precízen számon tartotta a híveket, akiket mindig rendszeresen látogatott. Összegyűjtötte a gyülekezet múltjával kapcsolatos írásos dokumentumokat, ami mellett folyamatosan készített teológiai pályamunkákat. A teológiai szaklapokba és más újságokba is mindig írt cikkeket.
Az egyházmegye missziói és tanulmányi előadója volt. Nyugdíjas éveiben is tovább dolgozott, tudományos munkákat készített, rendszerezte életének munkáit, előadásait.
Három gyermeke született: 1950-ben Gusztáv (45), 1951-ben Ágoston (47), 1953-ban Zsófia.
1990. novembereében tüdőrák következtében távozott az élők sorából. Nyugdíjas diakonissza felesége Sárospatakon él.

Nt. Keresztessy László lp.
1930. február 8-án született Nyirmadán. Édesapja a Nyirmadai Református Egyházközség lelkipásztora volt. Édesanyja szintén papi családból származott. Iskoláit a nyirmadai elemi iskolában kezdte, majd a Sárospataki Református Gimnáziumban folytatta. A másodikos gimnazista volt, amikor meghalt az édesapja. Édesapja halála után elköltöztek Nyirmadáról Abaújvárra, majd Kassára. A gimnázium harmadik ás negyedik osztályát a kassai Premontrei Gimnáziumban végezte el.
Majd hadiapród iskolába, Esztergomba készült azzal a céllal, hogy mint árva, hamarabb juthat keresethez. A háború azonban közbeszólt. Nem vonult be, otthon maradt és Sárospatakra költözvén ott folytatta a tanulmányait. Sárospatakon érettségizett 1948-ban. Állatorvos szeretett volna lenni, de édesanyja kérésére és imádságaira hallgatva teológiaára ment. Sárospatakon, majd Debrecenben fejezte be a lelkészi hivatásra való felkészülést. 1953-ban lett káplán, vagyis segédlelkészként szolgált. 1994-töl választható volt, de önálló lelkészi állást, csak 1959. április 5-én kapott Vilyvitányban. A közbeeső időben segédlelkészként szolgált Ózdon és Szerencsen.
Vilyvitányban 1967. április 15-ig volt. Innen a Bodrogköz szívébe
Pácinba került. Pácinban 1980. augusztus 25-ig szolgált. Innen vezette őt Isten Miskolc-Martintelepi gyülekezetbe, ahol 1980.
augusztus 26-án lett a lelkipásztor egészen 2001 októberéig azaz haláláig.

Lelkipásztorok, akik a gyülekezetben szolgáltak azóta, hogy van anyakönyve a gyülekezetnek:

Ilosvay Ferenc
Kádár Zoltán
Benkő György s. 1.
Tóth Lajos v.o.lp.
Kiss Zoltán
Győry József s.l.
Kiséri Béla v.o.lp.
Arday László püspöki m.lp.
Ráski sándor
Pap István s.l.
Tankó István s. 1.
Takács Béla ny.lp.
Dr. Kiss Zoltán s.l.
Ágoston István
Molnár Mihály belvárosi s.l.
Kovács Imre esp.s.l.
Fodor Lajos felsővárosi lp.
Iglay Ferencz
Szombathy Dénes szirmai lp.
Dr. Marsalkó bertalan
Debreceni Istvánné s.1.
Szabó Gabriella
Dr. Börzsönyi József
Veres Róbert

Tóth Gusztáv
Keresztessy László
Börzsönyi Kornél

Jelenlegi lelkipásztorunk bemutatása

 

https://www.facebook.com/kornel.borzsonyi/about

1996-ban szerezte meg teológiai diplomáját Debrecenben, ami után 3 évet tanult a hollandiai Kampenben.

A poimenika tárgyköréből megszerezte a teológia magisztere cím (Drs) tudományos fokozatát.

Segédlelkészi éveit (1996-1999) a brüsszeli, párizsi és londoni Református Egyházközségek utazó prédikátoraként töltötte.

1999-ben hazatérve három éven keresztül a Debrecen Mester utcai Református Egyházközség beosztott lelkipásztora volt, ahol szolgálatának ideje alatt épülhetett fel a gyülekezet kétszintes lelkészi lakása.

A Martinkertvárosi gyülekezet 2002-ben választotta és iktatta be önálló lelkipásztori tisztébe.

Parókus szolgálata alatt szociális területeken tovább képezte magát:

megszerezte a gyógypedagógiai asszisztens, családi napközi vezető

szociális alap és szakvizsga bizonyítványokat, részt vett egy egyéves informatikai képzésben is.

2007-ben létrehozta a Martin-ház Református Szociális szolgáltatóházat, amely folyamatos bővülés eredményeként nappali ellátást, házi segítségnyújtást, étkeztetést, családi napközik lehetőségét biztosítja az érdeklődő résztvevőknek.

A gyülekezet ötven fős bentlakásos idősek otthona (MIO)  2011-ben indult be.

Feleségével Dr. Pataki Krisztina szakorvossal boldog házasságban él, aki hűséges társaként mindenben nagy segítségére van.

Gyermekeik: Börzsönyi Dávid Benjámin (2007), Dorka Rebeka (2012)

https://www.facebook.com/kornel.borzsonyi/photos

Hitvallása: Soli Deo Gloria

Europass Curriculum Vitae

A miskolci vallásos élet története

A miskolci vallásos élet története

A reformáció eléri Miskolcot is. 1543-ban Dévai Bíró Mátyás a nagy prédikátor magyarul, a reformáció szellemében szólaltatja meg Isten igéjét a Szent István templomban.
A város lakossága a reformáció után szinte teljesen kálvinista lett.

Az ellenreformáció egyik nagy templomépítő szerzetese Páter Kelemen Didák minorita tartományfőnök kérésére 1728-ban III. Károly engedélyezte a szerzetesek visszatelepülését Miskolcra.

1896-ban tették le a Református Gimnázium jelenlegi épületének alapkövét. Az első tanév 1898-ban kezdődött itt.

 

https://miskolciszemelvenyek.blog.hu/2018/05/19/volt_egyszer_egy_martintelep

2018. május 19. írta: Reiman Zoltán:

Volt egyszer egy Martintelep

Reiman Zoltán: Egy helytörténeti előadást tartottam a minap egy nyugdíjas klubnak Miskolcon a Martinkertvárosban. Ennek az előadásnak a „bloggosított” verzióját most megmutatnám a kedves olvasóknak, remélem sok érdekességgel szolgálok mindenkinek. Az előadásra való felkészülésemet nehezítette, hogy a városrészről nagyon kevés információ állt rendelkezésre. De lássuk mire jutottam a kutatómunkában! 

 

A Martintelep madártávlatból. Fotó: chary.

 

Még a 19. századvégi térképek is lakatlan területként mutatják ezt a területet, olyan dűlő- vagy szántónevekkel, melyeket a településrész ma is őriz. Pesty Frigyes ország hely- és dűlőnevei összeírásában így ír a fövényszer elnevezésről:

,,Az ezen dűlőkben található nagyobb mennyiségű fövényről vette nevezetét, mely fövény bányáknak múlt századbéli nyomai a’ Kis fövényszeri dűlő nyugoti vége mellett most is láthatók.”

A föveny vagy fövény, valamilyen sóderszerű anyagra, homokra utal egyébiránt. Találkoztam még egy érdekes dűlőnévvel is a Martintelep területén, ma már valószínűleg senki nem használja ezt az elnevezést. Ez a Keskenyfarkú. A Kis- és Nagy-fövényszer előtt, a mai Kubik oldalán volt található. Pesty így ír róla:

,,Ezen dűlőben lévő földek alsó része négy vagy ötször szélesebb lévén mint a más végén mintegy farkat képezve hasíttattak ki ‘s nevezetét ezen sajátszerű formáról nyeré.”

 

4.JPG

Forrás: miskolc.jobbik.hu. 

 

Ahogy városunk egyre bővült, egyre több lakosa lett, így lett igény a szabad földterületekre is, lakhely gyanánt. Egyre több birtokot parcelláztak fel és adtak el házhelyként a város peremvidékein, így a telepünkön is. Martintelep első említése 1908-ból való. Martin Károly, a miskolci tűzoltóegylet parancsnoka volt a névadó – és a testvére – az ő birtokuk, tulajdonuk, földjük volt a Martintelep. Károly egyébként 1877-ben hunyt el, városunk is meggyászolta elhunytát. Zsigmondról szinte semmilyen információ nem áll rendelkezésünkre.

 

 A Martintelep „első ismert ábrázolása” a 18. századból – persze ekkor még szántók, dűlők, erek és nádasok voltak a majdani Martin-tagbirtok helyén. Forrás: Levéltári füzetek 43. – Tóth Péter: Két tanulmány és válogatott források Szirma történetéhez, 215. oldal)

 

A Martin család horvát származású volt, Fiume környékéről származtak. Kereskedők voltak, déligyümölccsel és fűszerekkel kereskedtek saját üzleteikben és – mint a példa is mutatja – földeket vásároltak. Martin János volt az, aki a „dinasztiát” alapította. 42 évesen nősült, egy 15 éves lányt vett feleségül. Hét gyermekük született, de a felnőtt kort csak hárman élték meg sajnos, Károly, Zsigmond és Mária. Sok ingatlannal rendelkeztek a városban, az avasi pincéjüket János saját kezével építette 1813-ban. Unokájuk így írt róluk a 20. század harmincas éveiben: ,,Az üzleti tisztesség és derekasság mintái voltak.” Az 1830-as években János úr és családja beleunt az üzleti életbe és birtokaikra vonultak vissza. János és testvére, József európai műveltségű emberek voltak. A pénzüket bankban tartották Horvátországban, mindezt azért, mert Magyarországon ekkor még nem voltak takarékpénztárak. Tehát nem kereskedtek már, hanem a bankban fialtatták az addig felhalmozott tőkét, azonban egy-egy jó üzlettől természetesen nem zárkóztak el. József 1835-ben hunyt el, de ránk maradt az akkor írt végrendelete. Annak szövege egy nagyon becsületes, korrekt emberről árulkodik, aki sajnálatát fejezi ki azért, mert sok kapzsi, önző kereskedő van már a szakmában. Végrendeletében szülőföldjéről sem feledkezik meg, illetve Miskolc városára is hagy egy jelentős összeget.

A Martin testvérek a 19. század elején-közepén városunk meghatározó kereskedői voltak. Nézzünk egy kis beszámolót róluk, érzékelvén gazdaságukat, befolyásukat.

,,(…) házuk (állt) a Vörös-híd mellett, Mindszenten, a Kertész utcában. A mindszenti templom mögött pedig pincével rendelkeztek. Szőlőjük is volt a Ruzsinban, és Tapolcán legelőjük, szántóföldjük a csabai határban, nagyobb földbirtokuk Lászlófalván, Duzsnokon, Szentpéteren, Mucsonyban és Sajokazán. A családéi voltak a rendező-pályaudvar melletti szántóföldek is, amelyeket a vasúthálózat bővítésekor sajátított ki, vagy vett még a MÁV.” (Kárpáti Béla: Első lépések a történelembe)

 

A térkép érdekessége, hogy látható Miskolc és Hejőcsaba határa  a Franklin utcánál

 

Ellentétben a város más részeivel, Martintelep soha nem volt önálló település. Károly és Zsigmond a város szemetét hordatta a jórészt nádassal borított területre. Kutatásaim szerint azonban már nem ők voltak azok, akik felparcellázták, majd házhelyeknek eladták az így kialakult telkeket, hanem valószínűleg a leszármazottjaik, rokonaik. Tőlük három család vásárolt először telkeket: a Vőneki, a Gelb és a Cservenyák család, így már négyen osztoztak a területen. Később tovább „osztódott” a telep, az első tulajdonosok között volt Tóth Miklós, Grendóf János, Visegrádi Gyula, Győri Károly, Tóth János, Rezete Sámuel, Lubkovics Sándor, Lux Sándor és Kiss János. Az első lakások a Csokonai, Alkotmány, Balassa, a Kisfaludy utca elején és a Gyöngyössi utcán voltak, de a tizes évekre mindössze húsz ház készült el. A martintelepi nyugdíjas klub előadásán találkoztam egy hölggyel, aki Lux Sándor leszármazottja volt.

 

A miskolci rendező pályaudvar a ’30-as években. Forrás: borsodhonismeret.lapunk.hu. 

A huszas években a telep a Bornemissza utca bal oldaláig, a Temes jobb oldaláig, illetve a Mező utcáig volt beépítve, a többi részen bulgárkertészet, szántóföld és legelő osztozott. Az Alkotmány és Lajta utca viszont végig beépített volt, s az akkori utolsó ház, most is legutolsó az utcában. Ekkor a trianoni diktátum miatt felvidéki kitelepített családok is kaptak lakást a telepen. A Kisfaludy és a Gyöngyössi utca találkozásánál egy fekete kereszten egy Trianon felirat őrizte népünk tragédiáját.

 

A mamutagyar. Forrás: pannontenger.hu 

Ugorjunk itt vissza pár évtizedet, 1900-ban a rendező pályaudvaron bővítették a fűtőházat, ennek során találtak egy több mint 3 méter hosszú mamutagyart, melyet ma is láthatunk a Herman Ottó Múzeumban. Erről az agyarról már írtam egy korábbi cikkemben részletesen.

 

Légvédelmi üteg a rendező pályaudvar fölötti felüljárón, a háttérben látszik a martintelepi református templom. Forrás: Miskolc a múltban Facebook csoport. 

A szirmai Klein Gazdaság lóvontatású csilléjén hordták a cukkorrépa termést az Alkotmány utcai sineken a vasúti kerítésig, ahol vagonokba rakták. Ez a lóvasút egészen 1935-ig működött. A húszas évek végéig téglagyár is üzemelt a telepen, melynek rossz minőségű tégláiból épültek a Balassa, Gvadányi, Rába, Dráva utca egyes házai. A harmincas évekre már 200 telkes házat jegyez Miskolc lakói névjegyzéke. 1935-ben immár Miskolchoz tartozó városrészként 6000 lakossal rendelkezett, egyes források szerint még 1937-ben is csak 3000 fővel, talán ez tűnik a reálisabbnak. Ekkor fúrták a vasút költségén az artézi kutat is, mert a telep vize meszes volt. A közvilágítást is ekkor vezették be a telepre, amely nem jelentette egyúttal a házakba történő villany bevezetését is.

 

 

Hejőcsaba és Miskolc megállapodása. Forrás: MNL. 

1935-ben lett Miskolc része, addig Hejőcsaba tulajdonában volt, ekkor vásárolták meg. Tulajdonképpen a Nagy-Miskolc projekt első építőeleme lett a Martintelep, bár Mindszent visszacsatolása 1880-ban, vagy Tapolca egy részének megvásárlása 1910-ben már előrevetítette Miskolc szándékait. Az első terv a Martin-tagbirtok csatlakozására 1919-ben született, vagyis ekkor írták le először ezen szándékukat a miskolciak. Érdekesség azonban az is, hogy több forrásban írják azt, Szentpáli idejében is került egy része a Martin-tagbirtoknak Miskolchoz. Ez lenne vajon a Csokonai és a Franklin utca közötti rész? Nem találtam erre választ az eddigi kutatásaim során. A levéltárban volt szerencsém olvasni Hejőcsaba és Miskolc levelezését a harmincas évekbeni üzlet kapcsán – melyért köszönet Kis József levéltár igazgatónak  -, először 68 000 pengőről szólt az alku, majd a végleges összeg 90 000 pengő lett, melyből 30 000 a megye, 60 000 Hejőcsaba „jussa” volt. Ezt 10 éven keresztül kellett törlesztenie városunknak, illetve voltak még itt járulékos költségek, például Hejőcsaba bankhitele, melyet szintén átvállalt tőlük Miskolc. Miskolc és Hejőcsaba határa a mai Franklin utca környékén húzódott. Állítólag volt olyan ház is, ahol a konyhaépület Hejőcsabához, a lakóépület Miskolchoz tartozott. Egy ennél is édekesebb történetre bukkantam a levéltári kutakodásom alatt. Meglepve tapasztaltam, hogy a legtöbb helyen Martin- és Máhr-telepként emlegetik a területet. Nem találtam arra  vonatkozó információt, hogy a Máhr-telep melyik része a Martin-tagbirtoknak, vagy ha nem része volt, akkor merre volt található. Máhr Károly megbecsült miskolci kereskedő volt, akinek nagyon szép házát ma is megcsodálhatjuk a főutcán. Az is érdekesség, hogy eddigi tudomásom szerint a martintelepiek egybehangzó óhaja volt a Miskolchoz való csatlakozás – így szerepelt az írott források legtöbbjében -, viszont találtam egy Fodor nevezetű martintelepi képviselőt, aki állandóan ellenezte az elszakadást.

 

A martintelepi általános  iskola tantestülete az ötvenes évekből. Az egyik klubtag személyes archívumából.

 

Ki hallott már az ONCSÁ-ról? Az Országos Nép- és Családvédelmi Alap, nagycsaládos falusi nincsteleneknek létrehozott lakásépítési program. A Martintelepen is épültek ilyen lakások, melyeket 1946 októberében vehettek birtokba. A Zagyva, a Csele, a Berettyó és a Latorca utcákon, akkoriban ezt a részt Dózsa telepnek hívták. Nagyon nehezen tudtak beilleszkedni a martintelepiek közé, sok deviáns elem érkezett a vasutastelepre ekkor. Itt 42 ház épült, 84 lakással. Érdekesség, hogy a „Hortysta rezsim” ötlete volt az ONCSA, melyet a szocialisták sem vetettek el. 1948-ban pedig megindult a rendszeres buszjárat Martintelep és Diósgyőr között.

 

A rendező pályaudvart és környékét – ezáltal a Martintelepet – ért találatok a második világháborúban. Forrás: Miskolc a múltban Facebook csoport. 

Ismét ugorjunk vissza, ezúttal egy nem túl vidám történetre. A második világháború alatt a rendező pályaudvart akarták bombázni az amerikaiak, mely hellyel-közzel sikerült csak. A mellette lévő telepi házakra jutott a csapás nagy része. A front pedig Szirma felől érkezett, így a németek és az oroszok házról-házra „járó” véres harcot folytattak. A kertvárost mindössze tíz német védte, nagyon sokáig sikerrel. Egyik lövészárokból a másikba szaladtak és onnan tüzeltek, hogy azt higgyék ellenfeleik, többen vannak. A református templom többször is gazdát cserélt, fontos stratégiai pont volt. Mind a tíz német katona elesett a csatározás végén, de óriási erőfeszítésre késztették az orosz hadsereget, mely nagy veszteségeket szenvedett.

 

999999.jpgA Martintelep felé vezető aluljáró fekete-fehér – de nem archív – felvételen *  

* A fenti fotót készítette: Kaposi Viktor

 

A nagy háború utáni károkat helyreállították – majd’ mindegyik lakóház megsérült a harcokban – és a városi vízredszerre is rácsatlakozott a telep, illetve a villanyt is bevezették – immár a házakba is – a nagyrészt ebben az időszakban is vasutasok lakta városrészbe. Egy ötéves tervet is létrehoztak, melynek célja Martintelep felzárkóztatása volt a város szintjére. Vízvezeték, csatornahálózat, szennyvíztisztító telep – kétmillió forintos költséggel -, egészségház – 1,2 millió forintos költséggel -, orvosi rendelő és szolgálati lakás az orvosoknak, illetve egy 50 férőhelyes bölcsőde – hogy csak a legfontosabbakat említsük.

 

A hires házeltolás. Forrás: filmhiradokonline.hu 

1952-ben volt a híres házeltolás, amely szenzációszámba ment az országban. Az Alkotmány utca két házát helyezték így át. Vasúti síneken görgőkkel tolták el a házakat, több hónapos építőmunkát spórolva ezzel. Egyes források szerint a Lajta utcán történtek a bravúros produkciók.

 

991.jpgForrás: filmhiradokonline.hu

 

1969-ben nyílt meg a korszerű Minimax ABC, nem kellett már a martintelepieknek tömött szatyorral buszra szállniuk hazafelé a városból. 1976-ban épült a másik, Ipoly utcai ABC, 3,8 millió forintos költséggel. 1990-ben pedig a Kisfaludy ABC, melyet szegény Csoba Tamás polgármester avatta fel. Ez az egykori piactéren került kialakításra. És ha már piac tér, a piac téren és környékén rengeteg olyan üzletnevet találtam a második világháború előtt-alatt-utáni időkből, mely ismerős lehet az idősebb korosztálynak: a Guttenberg sarkán a Bari-pékség, majd a piac felé Barta Ferenc zöldségese, Joó Ferenc vegyesboltja, ,,Beó néni” boltja, ahol minden volt gyerekek számára, mi szem-szájnak ingere. A Kovács Zsigmond-féle borbély üzlet, majd a patika. A Franklin sarkán a Bárány-féle kocsma. A piactér másik oldalán Horváth Lajos cipész műhelye, mellette a Gosztonyi-féle pékség és az Augusztin mészárszék. Ekkor működött még a Forgách utca végén a Züssmann-féle bolt, az Amhauser-féle bolt a Rába utcán, a mai postahivatal helyén a Hangyszövetkezet (ivó, fűszerbolt és kuglizó), a Balassa sarkán a Molnár-féle bolt, a Szidor-féle pékség pedig a Forgách-Barkóczi sarkán. Kocsmákban sem volt hiány természetesen. A Tamás, az Ilonka, a Ciklámen, a Vasas-féle kocsma, a Bárány-féle vendéglő – itt némafilm vetítéseket is tartottak -, illetve a Hangyaszövetkezet ivója – itt a kerthelységében is zajlott pár évig nyaranta filmvetítés.

 

99922.jpeg Forrás: Szojka Ágnes cikkgyűjteménye

 

A szocializmus alatt épült-szépült a városrész és egyre jobban a városi „elit” kedvenc kertvárosa lett az egykori vasutas telepből. 2002-ben Martin-kertvárosnak nevezik át a városrészt, a telep szót pejoratív jelentésére hivatkozva tették semmissé. Nekem soha nem lesz Martinkertváros, mindig Martintelep marad. Nézzük a Martintelep egyes emblematikus épületének rövid történetét, tényleg csak pár szóban.

 

Forrás: rfmlib.hu

 

Tompa Mihály könyvtár

Az első könyvtár városunkban még a református iskolában volt, de az nyilván nem volt nyilvános és nyilván nem is magyar nyelvű könyveket tartalmazott. Az első nyilvános könyvtárat 1878-ban az evangélikusok nyitották meg, polgári kezdeményezésre. 1954. szeptember 15-én nyílt meg ez a könyvtár, – a könyvtár honlapja szerint, melyet az egyik helyi lakos, akinek az anyukája ott dolgozott cáfolt, szerinte sokkal később – mely a város egyik legrégebbi könyvtára, az első helyszíne azonban a Balassa utcában volt. A mostani épület már a huszadik század elején is állt, akkor fűszerbolt működött benne. A bolt területéből leválasztottak egy részt, – illetve egy lakrészt is – ennek adott helyet a könyvtár. Az első könyvállomány 700 kötetből állt. A könyvtár előtt egy Tompa Mihály mellszobor látható. 

 

Forrás: Miskolc a múltban Facebook csoport

 

A Bunkó

A MÁV-telep és a Martintelep közös kulturháza volt. Vasutasok Erkel Ferenc Művelődési Otthona volt a hivatalos neve. A Bunkó fogalom volt az akkori fiatalság körében. Szinielőadások, dalestek, hangversenyek, filmvetítés, gyermekműsorok, könyvtár, klub, szakköri helyiségek, bálok várták a fiatalokat, időseket egyaránt. Volt énekkara, színjátszó csoportja, zenekara, cserkészzenekara, ökölvívó- és ping-pong szakosztálya, vívó, birkózó és sakk csoportja. Tiser István, Mihalovits Ervin és Szép László nevét olvastam/találtam vezetői között. A zenekart Kalmár Péter karmester irányította. Azt mondták, ilyen nyüzsgő élet sehol nem volt a városban. A második világháború során a Tiszai bombázásakor komoly károkat szenvedett, újjáépítették, de leégett, aztán végül a pályaudvar bővítése pecsételte meg a sorsát. A hatvanas évek elején végleg lebontották, új vágányok kerültek a helyére.

 

A Kubik madártávlatból, még a nemrég megkezdett felújítás előtt. Forrás: chary.

 

Kubik

Az MVSC mai otthonát 1927 körül kezdték építeni, 1931-től játszik itt a Vasút. 1958-ban újították fel, az NB1-es szereplésre készült el a stadion. Idén viszont ismét felújítás van folyamatban, egy korszerű pálya kerül a régi helyére. A Kubik elnevezés onnan ered, hogy a Tiszai pályaudvar építésekor téglát égettek, melyhez agyagra volt szükség, amit innen, erről a területrő bányásztak, kubikoztak. Később a két felüljáróhoz is innen hordták a földet, tovább mélyítve a gödröt. Ebben a gödörben került kialakításra a sportpálya. A labdarúgók 1958-ban bajnokságot nyertek az NB2-ben, így egy évig a legjobbak között szerepeltek, telis-tele martintelepi és vasutas játékosokkal. A női kezilabdazók pedig ekkor az NB1-ben (!!!) szereztek bajnoki címet.

 

999994.jpeg

Forrás: Miskolc a múltban Facebook csoport

 

Általános iskola

1916-ban szerveztek iskolát először a telepen. Arra is találtam utalást, hogy 1923-ban a telep kérvényezi Hejőcsabát, építsen egy nagyobb iskolát az egyre szaporodó gyereksereg számára. Erre nem volt hajlandó, azt közölte, hogy járjanak át a gyerekek a csabai iskolába. Konkrétabb adatokat nem találtam az első évtizedekből. Egy komplex levéltári kutatás során biztosan találhatnánk sok mindent róla, bár az íratok egy része az alsózsolcai fióklevéltárban van. Beszéltem az iskolával, ők nem tudnak segíteni nekem az intézmény történetével kapcsolatban. Az igazgatóhelyettes nagyon segítőkész volt, felhívta a régi igazgatót nekem, ő Hajdú Imrét ajánlotta. Ő is csak annyi információval tudott segíteni, hogy a régi iskolában a nagy teremben tartották a miséket a katolikusok, amíg nem épült meg a templomuk. 1942-43-ból találtam rá utalást, hogy az igazgatót Simon Andrásnak hívták. A háború után a fent említett felzárkóztató intézkedés során az iskolát 7 tanteremmel bővítették (esetleg nem hét tantermesre?) és egy tornaterem létesítéséről is szólnak a tudósítások, melyet az itt lakók határozottan cáfoltak.

Egy 1950-es cikket találtam arról, hogy az általános iskola úttörőcsapata zászlót avatott és még ebben az évben egy országos versenyen is első lett az iskola énekszakköre. 1955 májusában az iskola úttörői bemutatták a Kőszívű ember fiai című Jókai drámát, Czikó Katalin nevelő vezetésével. 1959-ben pedig a martintelepi általános iskola nyerte a városi futball bajnokságot.

Az új iskolát 1986-ban építették, az oktatás 1987-ben kezdődött meg benne. 1993-ban (október 22-én) vette fel az Arany János nevet. Az iskola udvarán található a város egyetlen Arany János szobra, Pócsik István miskolci szobrászművész munkája. Az iskola hátsó trakktusában az udvaron egy kegyeleti emlékpark is található. – ez 1990-ben készült el. Az egykoron itt tanított – és már elhunyt – tanároknak így próbálnak emléket állítani. Nagyon szép kezdeményezés.

 

A katolikus templom a nyolcvanas években. A templom előtt volt a piactér, illetve itt került kialakításra egy nagy medence tűzoltási célból. Forrás: Miskolc a múltban Facebook csoport.

 

Katolikus templom

1934-ben épült neobarokk stílusban, előtte egy Szikla Sándor nevű pap járt ide misézni vasárnaponként Görömbölyről. Amíg nem volt templom, addig az iskola nagytermében volt egy oltár felszerelve, ahogy fentebb már említettem. A rendszerváltás után a Tomori Pál cserkészcsapat is működött az egyházközségben, amely tudomásom szerint ma már nem működik.

 

999997.jpg

 A református templom. Forrás: tirek.hu

 

Református templom

1929-30-ban épült szecessziós stílusban Szeghalmy Bálint városi főépítész tervei alapján, – ő tervezte a Deszkatemplomot és a Rákóczi kilátót is – első lelkipásztora Ilosvay Ferenc volt. A parókia épületét egy Homonay nevű börtönőr építette a 20-as években, később dr. Nitsch Emil és fia orvosok lakták itt és a rendelőjük is itt volt. A gyülekezet a harmincas években vásárolta meg az épületet.

 

999998.jpg

Forrás: Miskolc a múltban Facebook csoport 

 

Óvoda

1986-ban épült az új MÁV-óvoda. A régi óvoda cölöpökre van építve, mert homokbánya volt a helyén. Egy nagyon szomorú eset köthető ehhez az épülethez. Ezt a homokbányát – mielőtt az óvodát építették – mindenki szabadon használhatta. Egyszer gyerekek játszottak a környéken és az egyik gyermeknek „nagydolga” támadt. A többi fiú – őt idegesítendő – a kis gödör fölött ugráltak, melynek következtében a bánya beszakadt, szerencsétlen fiú pedig megfulladt a reá zúduló homokból. Ezt a történetet is egy klubtag mesélte el nekem az előadás után.

 

A Kubikban a Ferencváros. Forrás: Hajdú Imre: Jegenyék a Kubikban című könyv.

 

Összegezve, egy élhető, csendes nyugodt városrész a Martintelep, mely Miskolc kertvárosainak legszebbje…, legalábbis számomra.

 

 

Források:

 

BAZ Megyei Levéltár – külön köszönet Kis József igazgató úrnak

Deák Gábor: Martin János kereskedő-földbirtokos és a Martintelep

Miskolc segédkönyv a város megismeréséhez általános és középiskolák részére – Martinkertváros

Wikipédia – Martintelep szócikk

miskolciszemelvenyek.blog.hu

A martintelepi református egyházközség honlapja

A martintelepi római katolikus egyházközség honlapja

hungaricana.hu

Kárpáti Béla: Első lépések a történelembe

Kárpáti Béla: Várostörténeti kalendárium

Nemzetgyűlési napló 1920. XIII. Kötet

lajtaarchiv.hu

magyarcimerek.hu

Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 1-10.

Dobrossy István (szerk.): Miskolc története II-IV.

Levéltári füzetek 43. – Tóth Péter: Két tanulmány és válogatott források Szirma történetéhez

A Miskolc a múltban csoport képei

A martintelepi nyugdíjas klub tagjainak történetei

Az Észak-Magyarország napilap archív cikkei

Szojka Ágnes cikkgyűjteménye