Szeghalmy Bálint – templomunk tervezője


szeghalmi

 

 

 

 

 

 

SZEGHALMY BÁLINT,
építészmérnök

(Nagyvárad, 1889. ápr. 21. – Deggendorf, 1963. jún. 16.)

Középiskolába Nagyváradon járt, 1912-ben a budapesti műegyetemen szerzett építészmérnöki oklevelet. Az 1. világháborúban megsebesült,

1919-1929 között Nagykanizsa városi mérnöke lett.
Ezekben az években készültek a következő építészeti tevei: a karcagi kultúrház, a hódmezővásárhelyi iparos-egylet székháza, a szombathelyi felső kereskedelmi iskola épülete, a soproni evangélikus teológiai internátus épülete, a nagykanizsai mozgószínház és kultúrház. Nagykanizsán az ő tervei alapján épült fel a Beák-villa, a Teutsch-kastély, a vásártér és a piaci árucsarnok.

1929-től Miskolc főmérnökévé nevezték ki.
Miskolci évei alatt készült munkái közül kiemelkedik a kalotaszegi stílusban tervezett Martin-kertvárosi és Deszka-templom.

Templomai:
Miskolc, Tihany, Révfülöp, Borsosgyőr, Sümeg, Tapolca,
Kisbér, Mosonmagyaróvár, Zalaegerszeg, Keszthely, Sümeg
(1937-1939 között Hévízen róm. kat. kápolnát tervezett és épített.)

Világi épületei:
községháza Gelsén, kastély Palinban, szegényház Győrben, kultúrház Szepetneken

1936 után a Budapesti Mérnöki Kamara tagja.

Tevékenysége a két világháború közötti időre esik.

Azt a századforduló utáni eszmét képviselte, hogy egy épületet teljes egészében (berendezésével együtt), egységes szellemben kell megtervezni.

Németországba menekült, végül Deggendorfban telepedett le.

Milyenek a Szeghalmy-templomok?

Csak természetes anyagokat használ: követ, fát, vasat.
Méretük szolid. Ő a 200-400 lelkes gyülekezetet tartja családiasnak.

“A templom: Isten háza. Tehát legyen: tiszta, minden a maga természetes színében.
A templom: Isten trónterme. Legyen jó természetes világítás. (Ez megszabja az ablakok méretét, elhelyezkedését.)
Akusztikája természetes: a csendesen elmondott Ige is legyen mindenütt jól hallható.
A református istentisztelet sok elemből áll: istentisztelet, bibliaóra, szeretetvendégség, ifjúsági alkalmak, közművelődés. Mindennek legyen helye.”

 

további cikk:

szeghalmy

http://www.reformatus.hu/mutat/szeghalmy-balint-templomai/#gal-1|pic10

 

Deák-Varga Dénes:

http://www.kanizsaujsag.hu/hirek/17128/50-eve-hunyt-el–szeghalmy-balint–nagykanizsa-varosi-mernok/

Szeghalmy Bálint neve ma már építész-körökben is csak kevesek számára cseng ismerősen, pedig a két világháború között országosan elismert építésznek számított, szakmai körökben csak úgy emlegették, hogy a „templomépítő”. Szeghalmy Bálint emléke Kanizsán azért is elhalványult, mivel itt csak fiatal éveit töltötte, életműve máshol teljesedett ki, igazi sikereit másutt aratta. Életéről és munkásságáról elsősorban a róla megjelent könyvből (Bereczky Kálmán, Hévíz, 1996) tájékozódhatunk.

Szeghalmy Bálint építész-családban született Nagyváradon 1889-ben. A budapesti Műegyetemen 1912-ben kapott építészmérnöki oklevelet. A világháború kitörésekor bevonult katonának, de 1915-ben súlyosan megsérült és ezután nem kellett frontszolgálatot teljesítenie.

Nagykanizsai munkássága a háború után kezdődött, midőn 1919-ben kinevezték városi mérnöknek, és e státuszát 10 éven keresztül töltötte be. 1929-ben elnyerte Miskolc város főépítészi állását, és oda költözött.

A két világháború között még nem volt összeférhetetlen, hogy egy városi köztisztviselő akár „saját” városában is tervező munkát vállaljon, Szeghalmy Bálint pedig ízig-vérig alkotó szellemű tervező építész volt. Életrajz-írói szerint pályafutása során, gyakorlatilag 1919-1945 között 91 épület tervét készítette el, ebből 59 templom-terv volt. Ez még nem lenne rendkívüli szám, azonban egyéb tervei is túlnyomó részben középületek voltak. Számos országos pályázaton nyert díjat vagy megvételt. Valamennyi tervét igen gondosan, többször átrajzolva készítette el és adta csak ki a kezéből.

Szeghalmy építészete azért különleges, mivel ő volt a Toroczkay Wiegand Ede által kitalált, majd Kós Károly és társai (Zrumeczky Rezső, Mende Valér, Györgyi Dénes, Jánszky Béla) – által népszerűvé tett, bár csak jobbára az 1910-es években művelt úgynevezett magyaros építészeti stílusnak lényegében egyedüli következetes folytatója. Szeghalmy csak 4-5 évvel volt fiatalabb Kós Károlynál és barátainál, azonban nem tartozott körükbe, Kós Károlylyal személyesen talán nem is találkozott. Őnála a magyaros építészeti karakter továbbvitele nyilván nem divat-majmolás és nem is megélhetési kérdés volt, hanem erkölcsi meggyőződés. Ugyanis a két világháború között a korábban népszerű magyaros stílus már nem számított újdonságnak és divatosnak, és sokkal jobban lehetett érvényesülni a modernnek számító Bauhaus-stílus művelésével. Kós Károly Erdélybe költözött, és építészettel már csak elvétve foglalkozott, Zrumeczky és Mende fiatalon meghalt, Györgyi Dénes pedig más stílusokkal is próbálkozott. Szeghalmy azonban következetesen kitartott a magyaros – főként erdélyi – népi építészetből átvett formák, a természetes építőanyagok, különösen a fa használata mellett, bár néhány tervén láthatjuk, hogy ő is lazán tudott más – neobarokk, neogót vagy kora-modern – stílusban is tervezni.

A messziről érkezett fiatal mérnöknek Nagykanizsán valószínűleg nem kis erőfeszítésébe került bizonyítania tudását és tehetségét a város előljárósága és hangadó közönsége előtt. Tehetségére azonban minden bizonnyal korán felfigyeltek, ugyanis már Kanizsán is több jelentős tervezési megbízást kapott. Önéletrajzában is megemlíti e korszak munkáit: a Bajza utcai Teutsch-villát (1925), a városi bérházat valószínűleg a Kossuth tér 14. alatti kétemeletes bérház, 1926), a palini kastélyt (valószínűleg a volt méntelep – később emelőgépgyár – központi épületének bővítése), a piaci árucsarnokot (az Erzsébet téren épült 1924-ben, de 1940-ben lebontották), a szepetneki kultúrházat (a közelmúltban lebontották), a gelsei községházát (nemrég átalakították), a somogycsicsói Beák-házat , a csurgói református internátust, a pölöskefői Pálffy-kastélyt és végül a csak terv-szinten maradt nagykanizsai református templomot. (Ez utóbbi helyett 1934-ben Vécsey Barnabás modern templom-tervét valósították meg.)

Még kanizsai évei alatt tervezte meg a keszthelyi és a Miskolc-Martintelep-i református templomokat, a soproni evangélikus internátust, a pécsi strandfürdőt, a villányi főszolgabírói hivatalt, a szolnoki kórházat, de számos országos pályázaton is díjat nyert, pl. a hódmezővásárhelyi Iparos Egylet székháza, a győri színház, a szombathelyi női kereskedelmi iskola, a hatvani és egy szombathelyi r.k. templom tervével.

Szeghalmyt Miskolcra vélhetően a magasabb beosztás, és a vele járó anyagi elismerés, és valószínűleg a még több munkalehetőség csábította. Miskolcon az Avasra tervezett erdélyi fatornyokra emlékeztető kilátó (1943-ban és 1956-ban leégett, másodszor már nem építették újra) és a különleges megoldású református „deszkatemplom” (1997-ben leégett, de eredeti formában újjáépítették) tette híressé a nevét. Szám szerint 21 megépült magyaros stílusú, főként református, illetve néhány evangélikus temploma közül a legismertebbek: Mosonmagyaróvár, Zalaegerszeg, Tapolca, Sümeg, Nagyatád, Kisbér, Tatabánya – de ennél is több maradt sajnos tervrajzon. Közben további középületek tervei is születtek a keze alatt – közülük csak a kenderesi református parókia és községháza érdemes kiemelésre – utóbbit egyenesen a kormányzó megbízására készítette már a II. világháború éveiben – egyúttal ez volt legutolsó munkáinak egyike.

Bennünket, ma élő kanizsaiakat azonban elsősorban a Nagykanizsán és környékén fennmaradt alkotásai érdeklik. A városrendezési szempontból elhibázott Erzsébet téri pavilonsort szerencsére azóta elbontották. Áll viszont a Teutsch-villa, bár nyílászáróit azóta kicserélték, finom homlokzati tagozatait eltüntették, udvari teraszát előtetővel lefedték. Gyakorlatilag eredeti formában találjuk viszont a somogycsicsói Beák-házat, a csurgói kollégiumot vagy a pölöskefői Pálffy-kastélyt. Csak sajnálhatjuk, hogy a Kanizsára tervezett református temploma nem valósult meg.

Életművének egyik legnagyobb rejtélye azonban a nagykanizsai színház – ma Medgyaszay-ház – tervezésében játszott szerepe. Három okból is sejthetjük, hogy e jelentős épület tervezésében közreműködött. Egyrészt Kunics Zsuzsa és Tarnóczky Attila helytörténeti kutatásaiból tudjuk, hogy„az előtérből a nézőtérre vezető két főbejárat (az előtér két szélén) ajtóit Szeghalmi Bálint tervezte”, azaz bizonyos, hogy a tervek készítésénél legalább kis részben közreműködött. Ennél is érdekesebb azonban, a Szeghalmyról írt könyvben olvasható, Eszenyi Béla nagyváradi református lelkész visszaemlékezése, melyben Szeghalmy munkái között megemlíti a „nagykanizsai mozgószínház és kultúrház emeles épületét” is. Nyilván okkal, azaz tudott arról, hogy e házat Szeghalmy tervezte. A harmadik bizonyíték viszont a legfontosabb: Medgyaszay a XX. század első felének meghatározó építész-egyénisége, azonban az ő gazdag életművét tanulmányozva megállapítható, hogy Medgyaszay soha nem alkotott a Kós Károly féle magyaros stílusban, ugyanakkor Szeghalmy már az 1911-ben készített diplomatervét (Nagyvárad-Velence református temploma) is e stílusban tervezte, de később is a magyaros építészet lelkes művelője volt. Hogy mi történhetett valójában, csak sejthetjük. Vélhetően a város vezetése Medgyaszayt kérte fel a színház tervezésére, akinek ekkor már állt a soproni és veszprémi színháza, és számos fővárosi középülete, azonban Szeghalmy Bálint valószínűleg hathatósan besegített a mesternek, olyanynyira, hogy a fő építészeti koncepciót is neki köszönhetjük. Önéletrajzában pedig azért hallgat erről, mert tudta, hogy hivatalosan a tervezés a nagykanizsai Medgyaszay Ház külső és belső képe neve alatt futott.

Szeghalmy épületein – különösen templomain – sok helyen megfigyelhetjük a kanizsai színházon is alkalmazott faszerkezetű, ferde oldalú ún. „koporsófedést”, amit Medgyaszay sohasem használt. Ami Medgyaszay szerepét illeti a színház tervezésében, az legfőképpen a homlokzat karakterét megadó sgraffito-díszítésben érhető tetten, ugyanis Szeghalmy épületein ilyet másutt nem találunk, míg Medgyaszay előszeretettel alkalmazta több helyen is, mint a soproni színházon (1909), a nagykanizsai tüzérlaktanya legénységi épületén (1932), a mátraházi pagoda-szállón, a budapesti Kiss J. altábornagy u. 59. társasházon, a balatonalmádi templomon, stb. Medgyaszay azonban nem tartozott Kós Károly köréhez, az ő életműve a szecesszióból kinövő kora-modern építészeti irányzathoz sorolható, melynek jellemzői a derékszögű kubusok, lapostetők, sík felületek, kevés ornamentika, a vasbeton használata – amellyel időben jóval megelőzte az I. világháború után hódító útjára indult Bauhaust. Érdekes, hogy éppen azt az épületet nevezték el róla Nagykanizsán, amelyhez talán a legkevesebb köze volt.

Szeghalmy Bálint – nem alaptalanul – tartva a magyar értelmiséget sújtó háború utáni retorzióktól 1945-ben elhagyta az országot és feleségével a Németország délkeleti részén fekvő Deggendorfban (kisváros Passau és Regensburg között félúton a Duna mellett) telepedett le. Itt élt meglehetős szegénységben, ugyanis nyugdíja nem volt, és Németországban építészeti munkát sem kapott, így akvarellek festegetéséből éldegélt 1963-ban bekövetkezett haláláig. Szerény síremlékét német szomszédja állította a deggendorfi temetőben.

Szeghalmy Bálintról 2009-ben utcát neveztek el Nagykanizsán. Méltó gesztus lenne az utókor részéről hamvait hazahozni Nagykanizsára vagy Miskolcra.

Deák-Varga Dénes

 

 

 

 

Millisits Máté

http://reformatus.hu/mutat/szeghalmy-balint-templomai/#

Szeghalmy Bálint (Nagyvárad, 1889. április 21. – Deggendorf, 1963. június 16.) általános és középiskoláit szülővárosában, Nagyváradon végezte, 1912-ben a budapesti műegyetemen szerzett építészmérnöki oklevelet. Építészhallgató korában, 1909-ben jelent meg a Vasárnapi Ujság című hetilapban egy figyelemfelkeltő írása a villám sújtotta mezőtelegdi református templomról, amely ezekkel a drámai szavakkal kezdődik:

„Ritka és a maga nemében szinte páratlan műkincseket rejteget a biharmegyei Mezőtelegd ódon ref. temploma. Alig néhány éve fedezték fel és javították ki a templom Árpád-korabeli festményeit s ma már ismét összerepedezve, megrongálva tekintenek le a kormos falakról. Május 27-én ugyanis a villám belecsapott a toronyba s az egész templom, a szentélyt kivéve, elhamvadt. Az óriási hőség és lehulló gerendák miatt a gyönyörű falfestmények is jelentékenyen megsérültek.”

Szeghalmy Bálint 1919-1929 között Nagykanizsa városi mérnöke (főépítésze) lett. Ezekben az években készültek a következő építészeti tevei: a karcagi kultúrház, a hódmezővásárhelyi iparos-egylet székháza, a szombathelyi felső kereskedelmi iskola épülete, a soproni evangélikus teológiai internátus épülete, a nagykanizsai mozi és kultúrház.

Nagykanizsán az ő tervei alapján épült fel a Beák-villa, a Teutsch-kastély, a vásártér és a piaci árucsarnok. 1929-től 1945-ig Miskolc főmérnöki tisztét töltötte be. Ebben az időben Miskolcon két református szakrális épülete valósul meg: a Martin-kertvárosi és a Deszka-templom.

A Dunántúli Református Egyházkerületben az ő tervei szerint épült többek között a keszthelyi, a kisbéri, a mosonmagyaróvári, a zalaegerszegi templom. Sümegen és Tapolcán a református és az evangélikus hívek részére közös templomot tervezett. Az összes megvalósult vagy csak tervezett épületére a református építészeti tradíciók tudatos egyéni értelmezése a jellemző, amelyet ő így foglalt össze: „A templom: Isten háza. Tehát legyen: tiszta, minden a maga természetes színében. A templom: Isten trónterme.”

A tapolcai és a keszthelyi református templom

Munkáságán bár erőteljesen érződik Kós Károly hatása, de Szeghalmy mégsem volt másolója egyetlen építésznek sem. Több tervének megvalósulását a II. világháború kitörését követő pénz- és építőanyag hiány akadályozta meg teljesen, vagy részlegesen. A Budapest-Pesterzsébet Klapka téri Református Egyházközség templomának csak az altemplomi része készült el, míg a soroksári református templomtervének a megvalósításába bele sem fogtak.

A II. világháború végén Németországba menekült, és ott Deggendorf városában telepedett le.
Nevét és életművét a rendszerváltásig a magyar reformátusság többsége elfelejtette. Ismertebbé válásában örömteli és szomorú események egyaránt szerepet játszottak.

Az 1990-es évek nagy megdöbbenést keltő cselekedete volt, amikor 1997. december 4-én, a kora hajnali órákban egy férfi felgyújtotta a miskolci Deszka-templomot. A rendőrség elfogta az elkövetőt, a bíróság mentális beszámíthatatlansága miatt gyógykezelésre ítélte. Országos összefogás eredményeként sikerült megvalósítani a gyors újjáépítést, az előző leégett templom formájában. Az új Deszka-templom felszentelésére ünnepélyes keretek között 1999. május 2-án került sor.

Németországból 2000. október 29-én hazahozták Szeghalmy és felesége hamvait és Miskolcon, a Deszka-templom kertjébe helyezték örök nyugalomba. Nevét Keszthelyen a Szeghalmy Bálint Református Alapítvány és Miskolcon a Szeghalmy Bálint Építészeti Alapítvány őrzi.

Millisits Máté

 

Kühne Katalin:

http://www.muzsakkertjemiskolc.hu/hirek?news_id=227

 

Miskolc építészete a két világháború között

Kákóczki András, a Herman Ottó Múzeum – Miskolci Galéria intézményvezetője köszöntötte Olajos Csaba nyugalmazott főépítészt, aki Miskolc két világháború közötti építészete címmel tartotta a Szabadegyetem mai előadását.

Az építészet ebben a korszakban két szakaszra bontható:

1/ Az építészeti szemléletváltozás éveit a konvenciók kötöttségei, a gazdasági körülmények és a műszaki fejlődés határozta meg. A modern építészet kap nagyobb hangsúlyt.

2/ Az 1929-es világgazdasági válság után racionálisabb építészeti igényeknek megfelelő (BAUHAUS) és a régi stílusok újraélesztése, keverése történt.

Az 1920-as években a vidéki nagyvárosokban nagyobb szanálások, a rendezések előkészítése zajlott. A korábbi gyakorlat fejlesztése és a Városépítési Tanszék megalapítása volt jelentős. Warga László (1878-1952) építész ún. keretes beépítési móddal, tömb körülépítésével foglalkozott.

Építészeti feladatok:

– Lakásépítés: Trianon után az elcsatolt területekről átjött lakosok és a mulasztások miatti lakásigények határozták meg ezt az időszakot. 1921-ben elindult az állami kislakásépítés, 1923-tól törvény született az adókedvezményről, amely a kertes családi házak építését mozdította elő;

– A templomépítés is elindult;

– Iskolák és középületek épültek;

– Ipari létesítmények kerültek a nagyvárosokba, így Miskolcra is.

Szerkezetek:

– falszerkezetek: nagyméretű tégla a 30-as évekig, 1919-től csak kisméretű tégla gyártása volt jellemző, a falméretek 16 %- kal kisebbek lettek;

– födém: acélgerenda;

– fedél: kötőgerendás fedélszék;

– homlokzati díszítés: kőművesmunka;

– vakolat-architektúra: kőből faragott homlokzatdíszek, sima terméskő-fal, mintás műkőszerű kerámia, padló-burkolólapok;

– faféleségek: padló és homlokzatburkoló;

– gyámolított lépcsőszerkezetek, konzolos vaskorlátok, fiókos lemezajtók, fém ablakszerkezetek;

– nincs gépesítés;

– tervezők csak a fővárosban, nagyvárosokban építkezési vállalkozók végezték ezt a munkát;

– a minőség silányabb, mint korábban.

 

A 30-as évekig: a szecesszió volt az utolsó stílus, ami folytatódott, később keveredtek a stílusok: Elterjedt a magyaros szecesszió, Keletről vettek át építészeti elemeket, díszítéseket. A néprajzosok, építészek Erdélybe utaztak, kutattak, majd itthon ebben a stílusban építettek falusi házakat, lakóépületeket, iskolákat, közintézményeket. Teret nyert a neobarokk, a templomok és közintézmények építésénél a neogót, a kollégiumok, templomok építésénél a neoromán, majd a késői szecesszió angol, német közvetítéssel lelt hazánkban létjogosultságot. Az új biedermeier festőiségre, eleganciára törekvő építészete is megnyilvánult az épületekben. Romantikus, lakályos polgári lakások épültek. Az expresszionista stílus az ipari épületeknél nyilvánult meg.

Szemléletváltozás – gazdasági és műszaki fejlődés vette kezdetét. A fiatal építészek munkáira a hagyományos irányzat volt jellemző a 20-as években, a mértékadó stílus a reneszánsz volt. A 30-as, 40-es években a CIAM: Modern Építészek Nemzetközi Szervezete (1928) megalapításával a kislakásépítés és a lakónegyedek építése kezdődött el. A magyar modern építészek a BAUHAUS, a DE SILJ és LE CORBUSIER munkásságára figyeltek. Az építőtechnika is előbbre lépett, a vasbeton szerkezet elterjedt. 1933 után a BAUHAUS felbomlott. Budapesten és Pécsett dolgoztak a magyar építészek: Molnár Farkas, Breuer Marcel, Fischer József, Dávid Károly, Kozma Lajos neve érdemel figyelmet, akik közül Kozma Lajos városunkban is működött.

Miskolc speciális helyzetben volt, sok tisztviselő, több intézmény települt városunkba, pl.: a Jogakadémia Eperjesről. Az I. világháború után (1917-1920) döntően a szociális gondoskodás kapott figyelmet. Az egykori hejőcsabai határrészen az Agrár-, vagy Tisztviselő-telep épült ki. A Bottyán J.- Balogh Á. – Sibrik M.- Eszterházy Á.- Petneházy A. utcák által szabdalt Csabai-kapu és az Otthon-, majd Mikszáth-telep építése kezdődött el.

Szentpály István polgármester idején Warga László (1921) elkészíti Miskolc városrendezési tervét.

A Warga-terv: körgyűrűs-sugárutas megoldást javasolt, korrigált nyomvonalon a Tiszai Pályaudvarhoz vezetné a Bajcsy-Zsilinszky utat, a Katowicével új út készülne a Sajóparti vízisport-telephez, az Avasra Sikló-terv készülne, 1912-14-ben hajózható Sajó-kikötőt tervez. A tervek között szerepel a Búza-tér átalakítása, az Avas Szálló elbontása, a Ruzsin-főút, az Avas és a Bábonyibérc – Bodó tető bevonása, a Vasgyár és a Tiszai Pályaudvar közötti lakóterületek és az Avas között sétány épülnének. Differenciált zöldterületi rendszert álmodott, a belváros területére nem engedélyezné a Pece-ágakat, differenciált övezeti rendszer épülne ki, zárt sorú övezetek Nagy-Miskolc városközponttal. A Búza-térre kereskedelmi központot tervezett, a munkásoknak és a tisztviselőknek lakótelepet, intézményhálózatot új színházzal.

Lakásépítés: az elcsatolt területek lakosainak megnőtt a lakásigénye, az ipari lakosság lakáskérdésének megoldása is sürgős feladat volt. Félig zárt sorú lakóépületek, kertes házak épültek. Felépült a Hodobay-telep: 1921-22 között egy kolónia, 76 lakással.

Ezután fotókat mutatott, amelyek képviselik a különböző stílusban épült lakóházakat, villákat, iskolákat, templomokat, középületeket:

Eperjesi utcai társasházak – neobarokk, Botond utcai villa barokkos – keleti hatások – ami a Weidlich-udvarra hasonlít, Gizella utcai neobarokk épület, Sarolta utcai magyaros szecessziós, majd Agrár-telepi villák, Benke J. utcai mediterrán hatású, Szigligeti utcai szecessziós, Lévay J. utcai villa szecessziós-népies, Győri kapu villa ikresített tisztviselő- és munkáslakások népies hatású. Kós Károly háza (Kós Károly tervezésében) népies stílusú, Petőfi utca 13. népies stílusú, Tárkányi u. 5. népies stílusú, Szeles u. 42. népies stílusú, Alsószinva u. 57. a „Szovjet-ház”, 1918-20 között épült (ezt nehéz volt kinyomozni: Mr. Stobbe volt az alaprajzon), Stobbe Ferenc, szövetségi kapitány építtette népies stílusban. Következett a Kiss Ernő u. 31., a vasgyári kertészház, majd Soltész N. Kálmán u. 13., a Speyer-kölcsönből épült városi bérpalota magyaros szecessziós stílusban, de itt barokk elemek is fellelhetők. Árva Pál tervezte a Soltész N. K. u. 3. sz. házat szecessziós-népies stílusban. A Tizeshonvéd-köz 1-2. szecessziós, a Csabai K. u. 42. MÁV-palota 1921-ben épült neobarokk-szecessziós stílusban.

Modern építészet: Görgey u.16. sz., Csabai-kapui villa és -, társasház épületei. A Stadion u. 71. sz. vasgyári tisztviselők házát Meszlényi Géza tervezte. Intézmények: iskolák, kórházak, kereskedelmi és ipari épületek: a Szeles utcai Általános Iskolát, a Bláthy Villamosipari Technikumot Szabó József építész tervezte, a Gépipari Technikumot (Soltész N. K. u. 10. sz.) Schadits – Árva P. tervezte a szecessziós stílusban. A Zenepalota 1926-27-ben épült Wälder Gyula tervezésében, neobarokk stílusban. Az Erdőigazgatóság épülete 1927-29-ben, Lehoczky György tervezésében neoreneszánsz stílusban épült. A Miskolci Bányakapitányság épületét Medgyaszay István 1923-24-ben építtette szecessziós stílusban. A Magyar Kereskedők és Gazdálkodók Köre épülete Bloch Ármin és Stimm Lajos tervezésében, neoklasszicista stílusban épült. A Borsod-Miskolci Hitelbank épületét 1931-ben Kozma Lajos tervezte, neoklasszicista stílusban. A Hősök terén álló Postapalota épülete 1936-ban épült Reisch Adolf és Wälder Gyula tervezésében, neobarokk stílusban. A Megyei Rendőrkapitányság épületét 1939-43-ban Körmendy Nándor tervezte. A Búza-téri Vásárcsarnok 1921-ben Münnich Aladár tervezésében, neoklasszicista stílusban épült. A DIGÉP Nagyedző Műhelye klasszicistahatású modern épület. A lillafüredi Palotaszállót 1927-29 között Lux Kálmán német reneszánsz stílusban építtette szintén Speyer-kölcsönből. A Semmelweis-kórház gyógyszertári épületét neobarokk stílusban, a Vasgyári Kórház felvételi épületét 1939-ben és a Belgyógyászat épületét 1940-42-ben Veszely Géza tervezte. A Martin-telepi Római Katolikus templom épületét 1934-ben Pázmándi István tervezte neobarokk stílusban, a Deszka-templomot 1938-ban népies stílusban, a Martin-telepi Református templomot neoreneszánsz – neogót stílusban 1929-30-ban Szeghalmi Bálint tervezte. A templomot egy beteg ember felgyújtotta, Erdélyből jöttek fafaragók, akik újjáépítették kívül-belül, így láthatjuk ma is ezt a gyönyörű templomot. Az Újdiósgyőri Szent Imre római katolikus templomot 1931-ben Mentényi Tibor – Veszely Géza tervezte, neogótikus stílusban. A Miskolc-Tapolcai Sziklakápolnát 1935-ben Menner László neogótikus stílusban tervezte. A Vasgyári kolónia Evangélikus templomát 1935-38-ban Sándy Gyula tervezte, neoreneszánsz stílusban. A Vasgyári kolónia Református templomát 1926-28-ban Almásy Balogh Lóránt neobarokk stílusban építtette. A Szent István római katolikus templomot Vágner József 1943-ban tervezte, majd később átalakította Hevesy Sándor építész.

Kákóczki András megköszönte az előadónak az értékes, sok fotóval illusztrált előadást, a közönség élvezte az időutazást, az épületek felvillantásával sok emlék idéződött fel bennünk.

 

 

 

 

 

 

 

Címkék:



Szólj hozzá!