A gyülekezet története

A gyülekezet története

/Letölthető, színes információs brossúra zip, majd kicsomagolás után jpg. formátumban: 20100914 Templom füzet /

Az 1900-as évek elején, a Martintelepen még nem volt templom és az itt lakó hívő emberek a Belvárosi templomba jártak istentiszteletre. Később, amikor már elkezdett terjeszkedni a város, Martintelepen is megindult a hívek összegyűjtése. 1920-as évektől kezdve már a martintelepen is voltak istentiszteletek, de ekkor még Vasút Menti Missziói Egyházközség volt a neve. Nem volt állandó lelkésze a gyülekezetnek egészen 1930-ig, amikor is a templom épült.

Visszatekintés a templom építésére
A templom 1929-30-ban épült. A templom tervét Szeghalmy Bálint, a Miskolc város akkori főépítésze tervezte. Erdélyi származású, Istentől megáldott tehetségű ember volt.
A templom homlokzatán tábla hirdeti nevét.

1929. augusztus 23-án volt az első mozdulat, az első kapavágás a templom építésének helyén. Mindez nem emberi indulatból, hanem Isten nevét magasztalva istentisztelet keretében történt.

1929. szeptember 15-én a martintelepi és miskolci református hívek igen nagy számú gyülekezetében megtörtént a templom alapkőletétele.

Az alapkőletételi istentiszteleten, imádsággal Enyedy Andor lelkipásztor és igehirdetéssel Farkas István esperes szolgáltak.

Ilosvay Ferenc lelkipásztor felolvasta az alapkőletételi okmányt, melynek szövege a következő:

“Ez okmányt tartalmazó alapkő letétetett Krisztus születése után 1929. esztendőben, szeptember havának 15. napján, vasárnap délután 5 órakor, hálaadó és könyörgő istentisztelet keretében. Az alapkő fundamentumát képezi egy templomnak, amely Miskolc thj. város martintelepi részének lakó reformált keresztyén hívek lelki épülésére, a magasságos Isten nagy nevének dicsőségére, az Úr Jézus Krisztus igaz tiszteletére közadakozásból építtetett.

Építtetett a templom akkor, amikor Magyar Hazánk szent teste részekre volt szaggatva, mikor minden magyar lelkén bánat felhője ült, mikor nagy volt az éhség az Istennek Igéje után, mikor a mélységből Istenhez Kiáltottunk, hogy mutassa meg népének szabadítását. Hisszük, hogy a templom kegyelemből adott eszköze lesz sok lélek újjászületésének, Istenre találásának, Krisztusban való üdvösségének, a Szentlélek munkájának, a magyar feltámadásnak, Isten országa eljövetelének.”

“…A templomépítés idejében,

Magyarország kormányzója volt vitéz nagybányai Horthy Miklós, aki, mint Isten küldötte 1919-ben észre térítette a magáról megfeledkezett, ősi eszményeitől elfordult nemzetet.

Miniszterelnöke gróf Bethlen István,
Miskolc város polgármestere dr. Hoboday Sándor,

aki igen sokat tett városunk fejlesztéséért.

A miskolci református egyház lelkészi kara:

dr. Révész Kálmán a tiszáninrieni egyházkerület püspöke,
Farkas István az alsóborsodi egyházmegye esperese,
dr. Enyedy Andor püspöki másodlelkész,
Illyés Bertalan;

hitoktatók: Cseh József, Fazekas János, Mikes Géza, Nagy József; segédlelkészek: Szabó István, Benke Kálmán, Erőss Gyula;

főgondnok: dr. gr. Haller József,
a martintelepi egyházrész lelkésze Ilosvay Ferenc,
gondnoka Könczöl Bálint,
énekvezér Papp Károly.
Ref. Leánygimnázium igazgatója Csorba György;

tanítók: Péter József igazgató, vitéz Littkay György, Rácz Árpád, Barna Aladár, Molnár Béla, Nagy János; tanitónók:
Szabóné Cukrász Margit, Ruttkay Berta, Torpay Zsuzsánna, Szekeres Ilona.

A templomot ingyen tervezték:

Árva Pál és Szeghalmy Bálint főmérnökök,
az utóbbi az épitést ellenőrizte.

Építették:
Kerekes József és Ecsedy Jenő építészek…”

Az okmányt felolvasás után a jelenlévők nagy számban írták alá. Egy aláírásért 5 P. -t kellett fizetni a templom javára. Az okmányt egy fémhengerben helyezték el és azt az alapkő üregébe tették. Az elhelyezést kalapácsütések követték a templomépítésben való részvétel jelképezésére.

Az első kalapácsütést Farkas István esperes ejtette, egy Ige kimondása közben. A hívek közül is sokan éltek a kalapácsütés lehetőségével, minden ütésért 1 P.-t fizetve a templom javára.

Ekkor már 68.000 P. gyűlt össze, mely elegendő volt arra, hogy elkészülhessen a templom, berendezések és harang nélkül. Közben a hívek adakozókészsége egyre növekedett s így lehetővé vált a templom famunkájának befejezése is. A famunkát, faragásokat Tóth István asztalos mester készítette.

A templomépítés költségeinek előteremtéséről el kell mondani, hogy a gyülekezet adakozókészsége mellett nagy segítséget jelentett a miskolci egyházak 30.000 pengős adománya, valamint a polgármesteri hivatal 15.000 pengős adománya.

Tudjuk azt is, hogy az akkori gyülekezet tagjai jártak gyülekezetről gyülekezetre és Isten igéjével, énekekkel szolgálva tégla-jegyeket árultak, aminek összege a templomépítés költségeit szolgálta. Ezt a szolgálatukat fáradhatatlanul végezték.

Kiemelkedő munkát végzett Ilosvay Ferenc lelkipásztor, aki a sárospataki tanítóképzőből hozta el az államosítás idején azt az orgonát, amely jelenleg is segíti az éneklést az istentiszteleteken.

Ilosvay Ferencnek köszönhető, hogy van a gyülekezetnek parókiája és gyülekezeti háza. Lányai kántorai voltak az egyháznak. Felesége az asszonyok között végzett maradandó munkát.

1930. július 17-én Ilosvay Ferenc lelkipásztor megrendeli a két harangot Egry Ferenc kisgejőczi (Kárpátalja) harangöntő mesternél.

A harangokra a következőket vésték:

a nagyobbikra: Isten dicsőségére készítették a miskolci és martintelepi ref. egyházak áldozatkész hívei 1930. évben.
“Az Úr az ő népének ereje.- 28. zsoltár 8. vers. Öntötte: Egry Ferenc Kisgejőcön, 1930.

a kisebbikre: Isten iránti hálájuk jeléül öntették Nagy István és neje sz. Hajdú Lídia egyháztagok 1930. évben
“Hálával áldozzál az Istennek.- 50. Zsolt. 14. vers.

Amikor elkészültek a harangok ünnepélyes keretek között veszik használatba. Ezen ünnepségen részt vesz Farkas István esperes és a lelkészi kar. Szabó Dániel hejőcsabai lelkész mond imát. Ifj. Ceglédi István szavalattal járul hozzá az ünnepléshez. Ilosvay Ferenc lelkipásztornak bibliát adományoznak. Szívet és lelket felemelő ünnepségen ujjongó magasztalással dicsérik az Istent.

Ekkor már van temploma a gyülekezetnek, de még nincs anyakönyve. Van lelkipásztora, de hivatalosan mégis Hejőcsabához tartoznak. 1949-től van aztán a gyülekezetnek anyakönyve. Ettől az időtől kezdődően nem kell más gyülekezetbe menni. Saját otthonában találja meg mindenki a szükséges szolgáltatásokat.

A gyülekezet élete a világháború alatt

Ezekről az időkről nem sokat tudunk és, amit tudunk azt is egy idős gyülekezeti tagtól, aki gyermekként átélte mindezeket a szörnyűségeket, melyek itt történtek 1944-ben.
1944 jan. légi, febr. földi úton támadtak a szovjetek.
1944. február 6-án jöttek be a szovjetek; a németek, hogy lássák a szovjet csapatok vonulását és támadását elfoglalták a templomot és márciustól egészen júliusig a templom az ő kezükben volt.
1944 február közepén volt az utolsó istentisztelet, de ekkor már több ablak és nyílászáró meg volt sérülve.

1944. június 15-17 között a miskolci csendőrség mindenkit kitelepítettek a vasút közelsége miatt. A templomot is nyitva kellett hagyni azért, hogy a légnyomás minél kisebb kárt okozzon az épületben. A vasutat szerették volna mindig eltalálni, de nem sikerült nekik, azért mert ekkor Bulgár kertészet a tiszai mögött működött és ekkor még ők üvegházban termeltek. Mivel fénylett az üvegház a szovjetek azt, hitték, hogy a Tiszai Pályaudvar, és ezért az kezdték el bombázni. Ez volt a szerencse, mert így a pályaudvar épen maradt.
1944. márciustól júniusig német kézen volt a templomunk. Majd ezt követően betörtek a szovjetek és hetes váltással hol ők, hol pedig a németek uralták a templom tornyot. Majd 1944. őszén sikerült a szovjet csapatoknak végleg kiűznie a németeket és nemcsak a templom, hanem Miskolc nagyobb része is teljesen az ő kezükbe került. Majd 1944 november végére már egész Miskolc az ő kezükben volt.

A világháború alatt a templomot kisebb sérülések érték, de maradandó károsodást nem szenvedett. 1944. június 2-án reggel 8 órakkor történt a legnagyobb sérülése: pala; deszkafoszlányok a tetőről, a hátsó pinceajtó a légnyomás következtében kivágódott, levitte a harang fedelét, tehát a harangláb deszkázata sérült.

Nagyon sok légi aknát ledobtak és felfelé terjeszkedett a nyomás és ennek következtében rongálódott meg a pince. A templom tornyán levő kakas is csak megferdült.

1944. június 2-án reggel 8 és fél 9 között láncos bombával akarták a templomot lebombázni, de nem sikerült, nem találták el, ez annak köszönhető, hogy ekkor még nem volt olyan pontos a haditechnika. A templomtól 10 m-re lévő sarki házból azonban csak egy bombakráter maradt.