Jelenlegi lelkipásztorunk bemutatása

 

https://www.facebook.com/kornel.borzsonyi/about

1996-ban szerezte meg teológiai diplomáját Debrecenben, ami után 3 évet tanult a hollandiai Kampenben.

A poimenika tárgyköréből megszerezte a teológia magisztere cím (Drs) tudományos fokozatát.

Segédlelkészi éveit (1996-1999) a brüsszeli, párizsi és londoni Református Egyházközségek utazó prédikátoraként töltötte.

1999-ben hazatérve három éven keresztül a Debrecen Mester utcai Református Egyházközség beosztott lelkipásztora volt, ahol szolgálatának ideje alatt épülhetett fel a gyülekezet kétszintes lelkészi lakása.

A Martinkertvárosi gyülekezet 2002-ben választotta és iktatta be önálló lelkipásztori tisztébe.

Parókus szolgálata alatt szociális területeken tovább képezte magát:

megszerezte a gyógypedagógiai asszisztens, családi napközi vezető

szociális alap és szakvizsga bizonyítványokat, részt vett egy egyéves informatikai képzésben is.

2007-ben létrehozta a Martin-ház Református Szociális szolgáltatóházat, amely folyamatos bővülés eredményeként nappali ellátást, házi segítségnyújtást, étkeztetést, családi napközik lehetőségét biztosítja az érdeklődő résztvevőknek.

A gyülekezet ötven fős bentlakásos idősek otthona (MIO)  2011-ben indult be.

Feleségével Dr. Pataki Krisztina szakorvossal boldog házasságban él, aki hűséges társaként mindenben nagy segítségére van.

Gyermekeik: Börzsönyi Dávid Benjámin (2007), Dorka Rebeka (2012)

https://www.facebook.com/kornel.borzsonyi/photos

Hitvallása: Soli Deo Gloria

Europass Curriculum Vitae

A miskolci vallásos élet története

A miskolci vallásos élet története

A reformáció eléri Miskolcot is. 1543-ban Dévai Bíró Mátyás a nagy prédikátor magyarul, a reformáció szellemében szólaltatja meg Isten igéjét a Szent István templomban.
A város lakossága a reformáció után szinte teljesen kálvinista lett.

Az ellenreformáció egyik nagy templomépítő szerzetese Páter Kelemen Didák minorita tartományfőnök kérésére 1728-ban III. Károly engedélyezte a szerzetesek visszatelepülését Miskolcra.

1896-ban tették le a Református Gimnázium jelenlegi épületének alapkövét. Az első tanév 1898-ban kezdődött itt.

 

https://miskolciszemelvenyek.blog.hu/2018/05/19/volt_egyszer_egy_martintelep

2018. május 19. írta: Reiman Zoltán:

Volt egyszer egy Martintelep

Reiman Zoltán: Egy helytörténeti előadást tartottam a minap egy nyugdíjas klubnak Miskolcon a Martinkertvárosban. Ennek az előadásnak a “bloggosított” verzióját most megmutatnám a kedves olvasóknak, remélem sok érdekességgel szolgálok mindenkinek. Az előadásra való felkészülésemet nehezítette, hogy a városrészről nagyon kevés információ állt rendelkezésre. De lássuk mire jutottam a kutatómunkában! 

 

A Martintelep madártávlatból. Fotó: chary.

 

Még a 19. századvégi térképek is lakatlan területként mutatják ezt a területet, olyan dűlő- vagy szántónevekkel, melyeket a településrész ma is őriz. Pesty Frigyes ország hely- és dűlőnevei összeírásában így ír a fövényszer elnevezésről:

,,Az ezen dűlőkben található nagyobb mennyiségű fövényről vette nevezetét, mely fövény bányáknak múlt századbéli nyomai a’ Kis fövényszeri dűlő nyugoti vége mellett most is láthatók.”

A föveny vagy fövény, valamilyen sóderszerű anyagra, homokra utal egyébiránt. Találkoztam még egy érdekes dűlőnévvel is a Martintelep területén, ma már valószínűleg senki nem használja ezt az elnevezést. Ez a Keskenyfarkú. A Kis- és Nagy-fövényszer előtt, a mai Kubik oldalán volt található. Pesty így ír róla:

,,Ezen dűlőben lévő földek alsó része négy vagy ötször szélesebb lévén mint a más végén mintegy farkat képezve hasíttattak ki ‘s nevezetét ezen sajátszerű formáról nyeré.”

 

4.JPG

Forrás: miskolc.jobbik.hu. 

 

Ahogy városunk egyre bővült, egyre több lakosa lett, így lett igény a szabad földterületekre is, lakhely gyanánt. Egyre több birtokot parcelláztak fel és adtak el házhelyként a város peremvidékein, így a telepünkön is. Martintelep első említése 1908-ból való. Martin Károly, a miskolci tűzoltóegylet parancsnoka volt a névadó – és a testvére – az ő birtokuk, tulajdonuk, földjük volt a Martintelep. Károly egyébként 1877-ben hunyt el, városunk is meggyászolta elhunytát. Zsigmondról szinte semmilyen információ nem áll rendelkezésünkre.

 

 A Martintelep “első ismert ábrázolása” a 18. századból – persze ekkor még szántók, dűlők, erek és nádasok voltak a majdani Martin-tagbirtok helyén. Forrás: Levéltári füzetek 43. – Tóth Péter: Két tanulmány és válogatott források Szirma történetéhez, 215. oldal)

 

A Martin család horvát származású volt, Fiume környékéről származtak. Kereskedők voltak, déligyümölccsel és fűszerekkel kereskedtek saját üzleteikben és – mint a példa is mutatja – földeket vásároltak. Martin János volt az, aki a “dinasztiát” alapította. 42 évesen nősült, egy 15 éves lányt vett feleségül. Hét gyermekük született, de a felnőtt kort csak hárman élték meg sajnos, Károly, Zsigmond és Mária. Sok ingatlannal rendelkeztek a városban, az avasi pincéjüket János saját kezével építette 1813-ban. Unokájuk így írt róluk a 20. század harmincas éveiben: ,,Az üzleti tisztesség és derekasság mintái voltak.” Az 1830-as években János úr és családja beleunt az üzleti életbe és birtokaikra vonultak vissza. János és testvére, József európai műveltségű emberek voltak. A pénzüket bankban tartották Horvátországban, mindezt azért, mert Magyarországon ekkor még nem voltak takarékpénztárak. Tehát nem kereskedtek már, hanem a bankban fialtatták az addig felhalmozott tőkét, azonban egy-egy jó üzlettől természetesen nem zárkóztak el. József 1835-ben hunyt el, de ránk maradt az akkor írt végrendelete. Annak szövege egy nagyon becsületes, korrekt emberről árulkodik, aki sajnálatát fejezi ki azért, mert sok kapzsi, önző kereskedő van már a szakmában. Végrendeletében szülőföldjéről sem feledkezik meg, illetve Miskolc városára is hagy egy jelentős összeget.

A Martin testvérek a 19. század elején-közepén városunk meghatározó kereskedői voltak. Nézzünk egy kis beszámolót róluk, érzékelvén gazdaságukat, befolyásukat.

,,(…) házuk (állt) a Vörös-híd mellett, Mindszenten, a Kertész utcában. A mindszenti templom mögött pedig pincével rendelkeztek. Szőlőjük is volt a Ruzsinban, és Tapolcán legelőjük, szántóföldjük a csabai határban, nagyobb földbirtokuk Lászlófalván, Duzsnokon, Szentpéteren, Mucsonyban és Sajokazán. A családéi voltak a rendező-pályaudvar melletti szántóföldek is, amelyeket a vasúthálózat bővítésekor sajátított ki, vagy vett még a MÁV.” (Kárpáti Béla: Első lépések a történelembe)

 

A térkép érdekessége, hogy látható Miskolc és Hejőcsaba határa  a Franklin utcánál

 

Ellentétben a város más részeivel, Martintelep soha nem volt önálló település. Károly és Zsigmond a város szemetét hordatta a jórészt nádassal borított területre. Kutatásaim szerint azonban már nem ők voltak azok, akik felparcellázták, majd házhelyeknek eladták az így kialakult telkeket, hanem valószínűleg a leszármazottjaik, rokonaik. Tőlük három család vásárolt először telkeket: a Vőneki, a Gelb és a Cservenyák család, így már négyen osztoztak a területen. Később tovább “osztódott” a telep, az első tulajdonosok között volt Tóth Miklós, Grendóf János, Visegrádi Gyula, Győri Károly, Tóth János, Rezete Sámuel, Lubkovics Sándor, Lux Sándor és Kiss János. Az első lakások a Csokonai, Alkotmány, Balassa, a Kisfaludy utca elején és a Gyöngyössi utcán voltak, de a tizes évekre mindössze húsz ház készült el. A martintelepi nyugdíjas klub előadásán találkoztam egy hölggyel, aki Lux Sándor leszármazottja volt.

 

A miskolci rendező pályaudvar a ’30-as években. Forrás: borsodhonismeret.lapunk.hu. 

A huszas években a telep a Bornemissza utca bal oldaláig, a Temes jobb oldaláig, illetve a Mező utcáig volt beépítve, a többi részen bulgárkertészet, szántóföld és legelő osztozott. Az Alkotmány és Lajta utca viszont végig beépített volt, s az akkori utolsó ház, most is legutolsó az utcában. Ekkor a trianoni diktátum miatt felvidéki kitelepített családok is kaptak lakást a telepen. A Kisfaludy és a Gyöngyössi utca találkozásánál egy fekete kereszten egy Trianon felirat őrizte népünk tragédiáját.

 

A mamutagyar. Forrás: pannontenger.hu 

Ugorjunk itt vissza pár évtizedet, 1900-ban a rendező pályaudvaron bővítették a fűtőházat, ennek során találtak egy több mint 3 méter hosszú mamutagyart, melyet ma is láthatunk a Herman Ottó Múzeumban. Erről az agyarról már írtam egy korábbi cikkemben részletesen.

 

Légvédelmi üteg a rendező pályaudvar fölötti felüljárón, a háttérben látszik a martintelepi református templom. Forrás: Miskolc a múltban Facebook csoport. 

A szirmai Klein Gazdaság lóvontatású csilléjén hordták a cukkorrépa termést az Alkotmány utcai sineken a vasúti kerítésig, ahol vagonokba rakták. Ez a lóvasút egészen 1935-ig működött. A húszas évek végéig téglagyár is üzemelt a telepen, melynek rossz minőségű tégláiból épültek a Balassa, Gvadányi, Rába, Dráva utca egyes házai. A harmincas évekre már 200 telkes házat jegyez Miskolc lakói névjegyzéke. 1935-ben immár Miskolchoz tartozó városrészként 6000 lakossal rendelkezett, egyes források szerint még 1937-ben is csak 3000 fővel, talán ez tűnik a reálisabbnak. Ekkor fúrták a vasút költségén az artézi kutat is, mert a telep vize meszes volt. A közvilágítást is ekkor vezették be a telepre, amely nem jelentette egyúttal a házakba történő villany bevezetését is.

 

 

Hejőcsaba és Miskolc megállapodása. Forrás: MNL. 

1935-ben lett Miskolc része, addig Hejőcsaba tulajdonában volt, ekkor vásárolták meg. Tulajdonképpen a Nagy-Miskolc projekt első építőeleme lett a Martintelep, bár Mindszent visszacsatolása 1880-ban, vagy Tapolca egy részének megvásárlása 1910-ben már előrevetítette Miskolc szándékait. Az első terv a Martin-tagbirtok csatlakozására 1919-ben született, vagyis ekkor írták le először ezen szándékukat a miskolciak. Érdekesség azonban az is, hogy több forrásban írják azt, Szentpáli idejében is került egy része a Martin-tagbirtoknak Miskolchoz. Ez lenne vajon a Csokonai és a Franklin utca közötti rész? Nem találtam erre választ az eddigi kutatásaim során. A levéltárban volt szerencsém olvasni Hejőcsaba és Miskolc levelezését a harmincas évekbeni üzlet kapcsán – melyért köszönet Kis József levéltár igazgatónak  -, először 68 000 pengőről szólt az alku, majd a végleges összeg 90 000 pengő lett, melyből 30 000 a megye, 60 000 Hejőcsaba “jussa” volt. Ezt 10 éven keresztül kellett törlesztenie városunknak, illetve voltak még itt járulékos költségek, például Hejőcsaba bankhitele, melyet szintén átvállalt tőlük Miskolc. Miskolc és Hejőcsaba határa a mai Franklin utca környékén húzódott. Állítólag volt olyan ház is, ahol a konyhaépület Hejőcsabához, a lakóépület Miskolchoz tartozott. Egy ennél is édekesebb történetre bukkantam a levéltári kutakodásom alatt. Meglepve tapasztaltam, hogy a legtöbb helyen Martin- és Máhr-telepként emlegetik a területet. Nem találtam arra  vonatkozó információt, hogy a Máhr-telep melyik része a Martin-tagbirtoknak, vagy ha nem része volt, akkor merre volt található. Máhr Károly megbecsült miskolci kereskedő volt, akinek nagyon szép házát ma is megcsodálhatjuk a főutcán. Az is érdekesség, hogy eddigi tudomásom szerint a martintelepiek egybehangzó óhaja volt a Miskolchoz való csatlakozás – így szerepelt az írott források legtöbbjében -, viszont találtam egy Fodor nevezetű martintelepi képviselőt, aki állandóan ellenezte az elszakadást.

 

A martintelepi általános  iskola tantestülete az ötvenes évekből. Az egyik klubtag személyes archívumából.

 

Ki hallott már az ONCSÁ-ról? Az Országos Nép- és Családvédelmi Alap, nagycsaládos falusi nincsteleneknek létrehozott lakásépítési program. A Martintelepen is épültek ilyen lakások, melyeket 1946 októberében vehettek birtokba. A Zagyva, a Csele, a Berettyó és a Latorca utcákon, akkoriban ezt a részt Dózsa telepnek hívták. Nagyon nehezen tudtak beilleszkedni a martintelepiek közé, sok deviáns elem érkezett a vasutastelepre ekkor. Itt 42 ház épült, 84 lakással. Érdekesség, hogy a “Hortysta rezsim” ötlete volt az ONCSA, melyet a szocialisták sem vetettek el. 1948-ban pedig megindult a rendszeres buszjárat Martintelep és Diósgyőr között.

 

A rendező pályaudvart és környékét – ezáltal a Martintelepet – ért találatok a második világháborúban. Forrás: Miskolc a múltban Facebook csoport. 

Ismét ugorjunk vissza, ezúttal egy nem túl vidám történetre. A második világháború alatt a rendező pályaudvart akarták bombázni az amerikaiak, mely hellyel-közzel sikerült csak. A mellette lévő telepi házakra jutott a csapás nagy része. A front pedig Szirma felől érkezett, így a németek és az oroszok házról-házra “járó” véres harcot folytattak. A kertvárost mindössze tíz német védte, nagyon sokáig sikerrel. Egyik lövészárokból a másikba szaladtak és onnan tüzeltek, hogy azt higgyék ellenfeleik, többen vannak. A református templom többször is gazdát cserélt, fontos stratégiai pont volt. Mind a tíz német katona elesett a csatározás végén, de óriási erőfeszítésre késztették az orosz hadsereget, mely nagy veszteségeket szenvedett.

 

999999.jpgA Martintelep felé vezető aluljáró fekete-fehér – de nem archív – felvételen *  

* A fenti fotót készítette: Kaposi Viktor

 

A nagy háború utáni károkat helyreállították – majd’ mindegyik lakóház megsérült a harcokban – és a városi vízredszerre is rácsatlakozott a telep, illetve a villanyt is bevezették – immár a házakba is – a nagyrészt ebben az időszakban is vasutasok lakta városrészbe. Egy ötéves tervet is létrehoztak, melynek célja Martintelep felzárkóztatása volt a város szintjére. Vízvezeték, csatornahálózat, szennyvíztisztító telep – kétmillió forintos költséggel -, egészségház – 1,2 millió forintos költséggel -, orvosi rendelő és szolgálati lakás az orvosoknak, illetve egy 50 férőhelyes bölcsőde – hogy csak a legfontosabbakat említsük.

 

A hires házeltolás. Forrás: filmhiradokonline.hu 

1952-ben volt a híres házeltolás, amely szenzációszámba ment az országban. Az Alkotmány utca két házát helyezték így át. Vasúti síneken görgőkkel tolták el a házakat, több hónapos építőmunkát spórolva ezzel. Egyes források szerint a Lajta utcán történtek a bravúros produkciók.

 

991.jpgForrás: filmhiradokonline.hu

 

1969-ben nyílt meg a korszerű Minimax ABC, nem kellett már a martintelepieknek tömött szatyorral buszra szállniuk hazafelé a városból. 1976-ban épült a másik, Ipoly utcai ABC, 3,8 millió forintos költséggel. 1990-ben pedig a Kisfaludy ABC, melyet szegény Csoba Tamás polgármester avatta fel. Ez az egykori piactéren került kialakításra. És ha már piac tér, a piac téren és környékén rengeteg olyan üzletnevet találtam a második világháború előtt-alatt-utáni időkből, mely ismerős lehet az idősebb korosztálynak: a Guttenberg sarkán a Bari-pékség, majd a piac felé Barta Ferenc zöldségese, Joó Ferenc vegyesboltja, ,,Beó néni” boltja, ahol minden volt gyerekek számára, mi szem-szájnak ingere. A Kovács Zsigmond-féle borbély üzlet, majd a patika. A Franklin sarkán a Bárány-féle kocsma. A piactér másik oldalán Horváth Lajos cipész műhelye, mellette a Gosztonyi-féle pékség és az Augusztin mészárszék. Ekkor működött még a Forgách utca végén a Züssmann-féle bolt, az Amhauser-féle bolt a Rába utcán, a mai postahivatal helyén a Hangyszövetkezet (ivó, fűszerbolt és kuglizó), a Balassa sarkán a Molnár-féle bolt, a Szidor-féle pékség pedig a Forgách-Barkóczi sarkán. Kocsmákban sem volt hiány természetesen. A Tamás, az Ilonka, a Ciklámen, a Vasas-féle kocsma, a Bárány-féle vendéglő – itt némafilm vetítéseket is tartottak -, illetve a Hangyaszövetkezet ivója – itt a kerthelységében is zajlott pár évig nyaranta filmvetítés.

 

99922.jpeg Forrás: Szojka Ágnes cikkgyűjteménye

 

A szocializmus alatt épült-szépült a városrész és egyre jobban a városi “elit” kedvenc kertvárosa lett az egykori vasutas telepből. 2002-ben Martin-kertvárosnak nevezik át a városrészt, a telep szót pejoratív jelentésére hivatkozva tették semmissé. Nekem soha nem lesz Martinkertváros, mindig Martintelep marad. Nézzük a Martintelep egyes emblematikus épületének rövid történetét, tényleg csak pár szóban.

 

Forrás: rfmlib.hu

 

Tompa Mihály könyvtár

Az első könyvtár városunkban még a református iskolában volt, de az nyilván nem volt nyilvános és nyilván nem is magyar nyelvű könyveket tartalmazott. Az első nyilvános könyvtárat 1878-ban az evangélikusok nyitották meg, polgári kezdeményezésre. 1954. szeptember 15-én nyílt meg ez a könyvtár, – a könyvtár honlapja szerint, melyet az egyik helyi lakos, akinek az anyukája ott dolgozott cáfolt, szerinte sokkal később – mely a város egyik legrégebbi könyvtára, az első helyszíne azonban a Balassa utcában volt. A mostani épület már a huszadik század elején is állt, akkor fűszerbolt működött benne. A bolt területéből leválasztottak egy részt, – illetve egy lakrészt is – ennek adott helyet a könyvtár. Az első könyvállomány 700 kötetből állt. A könyvtár előtt egy Tompa Mihály mellszobor látható. 

 

Forrás: Miskolc a múltban Facebook csoport

 

A Bunkó

A MÁV-telep és a Martintelep közös kulturháza volt. Vasutasok Erkel Ferenc Művelődési Otthona volt a hivatalos neve. A Bunkó fogalom volt az akkori fiatalság körében. Szinielőadások, dalestek, hangversenyek, filmvetítés, gyermekműsorok, könyvtár, klub, szakköri helyiségek, bálok várták a fiatalokat, időseket egyaránt. Volt énekkara, színjátszó csoportja, zenekara, cserkészzenekara, ökölvívó- és ping-pong szakosztálya, vívó, birkózó és sakk csoportja. Tiser István, Mihalovits Ervin és Szép László nevét olvastam/találtam vezetői között. A zenekart Kalmár Péter karmester irányította. Azt mondták, ilyen nyüzsgő élet sehol nem volt a városban. A második világháború során a Tiszai bombázásakor komoly károkat szenvedett, újjáépítették, de leégett, aztán végül a pályaudvar bővítése pecsételte meg a sorsát. A hatvanas évek elején végleg lebontották, új vágányok kerültek a helyére.

 

A Kubik madártávlatból, még a nemrég megkezdett felújítás előtt. Forrás: chary.

 

Kubik

Az MVSC mai otthonát 1927 körül kezdték építeni, 1931-től játszik itt a Vasút. 1958-ban újították fel, az NB1-es szereplésre készült el a stadion. Idén viszont ismét felújítás van folyamatban, egy korszerű pálya kerül a régi helyére. A Kubik elnevezés onnan ered, hogy a Tiszai pályaudvar építésekor téglát égettek, melyhez agyagra volt szükség, amit innen, erről a területrő bányásztak, kubikoztak. Később a két felüljáróhoz is innen hordták a földet, tovább mélyítve a gödröt. Ebben a gödörben került kialakításra a sportpálya. A labdarúgók 1958-ban bajnokságot nyertek az NB2-ben, így egy évig a legjobbak között szerepeltek, telis-tele martintelepi és vasutas játékosokkal. A női kezilabdazók pedig ekkor az NB1-ben (!!!) szereztek bajnoki címet.

 

999994.jpeg

Forrás: Miskolc a múltban Facebook csoport

 

Általános iskola

1916-ban szerveztek iskolát először a telepen. Arra is találtam utalást, hogy 1923-ban a telep kérvényezi Hejőcsabát, építsen egy nagyobb iskolát az egyre szaporodó gyereksereg számára. Erre nem volt hajlandó, azt közölte, hogy járjanak át a gyerekek a csabai iskolába. Konkrétabb adatokat nem találtam az első évtizedekből. Egy komplex levéltári kutatás során biztosan találhatnánk sok mindent róla, bár az íratok egy része az alsózsolcai fióklevéltárban van. Beszéltem az iskolával, ők nem tudnak segíteni nekem az intézmény történetével kapcsolatban. Az igazgatóhelyettes nagyon segítőkész volt, felhívta a régi igazgatót nekem, ő Hajdú Imrét ajánlotta. Ő is csak annyi információval tudott segíteni, hogy a régi iskolában a nagy teremben tartották a miséket a katolikusok, amíg nem épült meg a templomuk. 1942-43-ból találtam rá utalást, hogy az igazgatót Simon Andrásnak hívták. A háború után a fent említett felzárkóztató intézkedés során az iskolát 7 tanteremmel bővítették (esetleg nem hét tantermesre?) és egy tornaterem létesítéséről is szólnak a tudósítások, melyet az itt lakók határozottan cáfoltak.

Egy 1950-es cikket találtam arról, hogy az általános iskola úttörőcsapata zászlót avatott és még ebben az évben egy országos versenyen is első lett az iskola énekszakköre. 1955 májusában az iskola úttörői bemutatták a Kőszívű ember fiai című Jókai drámát, Czikó Katalin nevelő vezetésével. 1959-ben pedig a martintelepi általános iskola nyerte a városi futball bajnokságot.

Az új iskolát 1986-ban építették, az oktatás 1987-ben kezdődött meg benne. 1993-ban (október 22-én) vette fel az Arany János nevet. Az iskola udvarán található a város egyetlen Arany János szobra, Pócsik István miskolci szobrászművész munkája. Az iskola hátsó trakktusában az udvaron egy kegyeleti emlékpark is található. – ez 1990-ben készült el. Az egykoron itt tanított – és már elhunyt – tanároknak így próbálnak emléket állítani. Nagyon szép kezdeményezés.

 

A katolikus templom a nyolcvanas években. A templom előtt volt a piactér, illetve itt került kialakításra egy nagy medence tűzoltási célból. Forrás: Miskolc a múltban Facebook csoport.

 

Katolikus templom

1934-ben épült neobarokk stílusban, előtte egy Szikla Sándor nevű pap járt ide misézni vasárnaponként Görömbölyről. Amíg nem volt templom, addig az iskola nagytermében volt egy oltár felszerelve, ahogy fentebb már említettem. A rendszerváltás után a Tomori Pál cserkészcsapat is működött az egyházközségben, amely tudomásom szerint ma már nem működik.

 

999997.jpg

 A református templom. Forrás: tirek.hu

 

Református templom

1929-30-ban épült szecessziós stílusban Szeghalmy Bálint városi főépítész tervei alapján, – ő tervezte a Deszkatemplomot és a Rákóczi kilátót is – első lelkipásztora Ilosvay Ferenc volt. A parókia épületét egy Homonay nevű börtönőr építette a 20-as években, később dr. Nitsch Emil és fia orvosok lakták itt és a rendelőjük is itt volt. A gyülekezet a harmincas években vásárolta meg az épületet.

 

999998.jpg

Forrás: Miskolc a múltban Facebook csoport 

 

Óvoda

1986-ban épült az új MÁV-óvoda. A régi óvoda cölöpökre van építve, mert homokbánya volt a helyén. Egy nagyon szomorú eset köthető ehhez az épülethez. Ezt a homokbányát – mielőtt az óvodát építették – mindenki szabadon használhatta. Egyszer gyerekek játszottak a környéken és az egyik gyermeknek “nagydolga” támadt. A többi fiú – őt idegesítendő – a kis gödör fölött ugráltak, melynek következtében a bánya beszakadt, szerencsétlen fiú pedig megfulladt a reá zúduló homokból. Ezt a történetet is egy klubtag mesélte el nekem az előadás után.

 

A Kubikban a Ferencváros. Forrás: Hajdú Imre: Jegenyék a Kubikban című könyv.

 

Összegezve, egy élhető, csendes nyugodt városrész a Martintelep, mely Miskolc kertvárosainak legszebbje…, legalábbis számomra.

 

 

Források:

 

BAZ Megyei Levéltár – külön köszönet Kis József igazgató úrnak

Deák Gábor: Martin János kereskedő-földbirtokos és a Martintelep

Miskolc segédkönyv a város megismeréséhez általános és középiskolák részére – Martinkertváros

Wikipédia – Martintelep szócikk

miskolciszemelvenyek.blog.hu

A martintelepi református egyházközség honlapja

A martintelepi római katolikus egyházközség honlapja

hungaricana.hu

Kárpáti Béla: Első lépések a történelembe

Kárpáti Béla: Várostörténeti kalendárium

Nemzetgyűlési napló 1920. XIII. Kötet

lajtaarchiv.hu

magyarcimerek.hu

Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 1-10.

Dobrossy István (szerk.): Miskolc története II-IV.

Levéltári füzetek 43. – Tóth Péter: Két tanulmány és válogatott források Szirma történetéhez

A Miskolc a múltban csoport képei

A martintelepi nyugdíjas klub tagjainak történetei

Az Észak-Magyarország napilap archív cikkei

Szojka Ágnes cikkgyűjteménye

Asszonykör

ISTEN POZITÍV VÁLASZAI
A MI NEGATÍV GONDOLATAINKRA!

Azt mondod: Lehetetlen
Isten azt mondja: Minden lehetséges. (Lk 18, 27)

Azt mondod: Túl fáradt vagyok
Isten azt mondja: Én felüdítelek Téged. (Mt 11,28-30)

Azt mondod: Engem senki sem szeret igazán.
Isten azt mondja: Én szeretlek. (Jn 3,16; Jn 13,34)

Azt mondod: Nem tudom tovább folytatni.
Isten azt mondja: Elegendő az én kegyelmem. (1 Kor 12,9; Zsolt
91,15)

Azt mondod: Nem tudom, merre tovább.
Isten azt mondja: Vezetni fogom a lépteidet. (Péld 3,5-6.)

Azt mondod: Nem bírom ki.
Isten azt mondja: Mindent elviselsz. (Fil 4,13)

Azt mondod: Nem vagyok képes rá.
Isten azt mondja: De én képes vagyok. (2 Kor 9,8)

Azt mondod: Nem érdemes.
Isten azt mondja: Érdemes. (Róm 8,28)

Azt mondod: Nem tudok megbocsátani magamnak.
Isten azt mondja. De én megbocsátok neked. (1 Jn 1,9,
Róm 8,1)

Azt mondod: Nem sikerül.
Isten azt mondja: Majd mindent megadok szükséged szerint. (Fil
4,l9)

Azt mondod: Félek.
Isten azt mondja: Én nem adtam neked a félelem lelkét. (2 Tim l,7)

Azt mondod: Állandóan aggódom és csalódott vagyok.
Isten azt mondja: Minden gondodat hagyd Rám. (l Pét.5,7)

Azt mondod: Nincs elég hitem.
Isten azt mondja: Mindenkinek mértéke szerint adtam hitet. (Róm
12,3)

Azt mondod: Nem vagyok elég okos.
Isten azt mondja: Adok neked bölcsességet. (1.Kor 1,3o)

Azt mondod: Teljesen egyedül érzem magam.
Isten azt mondja: Én nem hagylak el, nem hagylak Téged cserben
soha. (Zsid 13,5)

Fényképek az asszonykör alkalmairól:

Templombelső körbemozgatható panoráma képe, 400 férőhely

Templomunk panorámaképe, a kép közepére kattintva meg kell várni amíg a lejátszó program betöltődik:

{qtvr uploads/temp_3D_web.mov 460 300}

 

http://www.mvkkvar.hu/kiallitas/magyarszecessziosepuletek/07egyhazi.html; :

A torony jobb oldalra került, tetején csillag helyett kakassal, akárcsak a többi miskolci református templomon is. A terméskőborítás szinte a torony tetejéig húzódik. A timpanonon virágmintás stukkódíszek, a színes ablakokat tulipános motívumok díszítik.

Temetés

Temetés

  • Időpont foglalás

    Időpont foglalása ügyében hívja a +36 30 380 6509 számot, vagy írjon e-mailt: borzsonyikornel@gmail.com címre.

A város egyetlen református urna-altemploma, mely felekezeti hovatartozástól függetlenül bárki számára kínál lehetőséget a temetkezésre.

Telefonon szívesen adunk felvilágosítást a lehetőségekről.

A szertartások mellett a gyász feldolgozásában is szívesen segítséget nyújtunk.

Bizalommal kereshetnek bennünket, együttérzéssel fogjuk fogadni a gyászolókat, emlékezőket.



Esküvő

Esküvő

  • Időpont foglalás

    Időpont foglalása ügyében hívja a +36 30 380 6509 számot, vagy írjon e-mailt: borzsonyikornel@gmail.com címre.

A református házasságmegáldó istentisztelet szertartása

1. A lelkipásztor a templom kapujában fogadja a házaspárt és orgonaszó közben bevezeti őket a templomba.

2. Az áldást kérő házaspár az úrasztala elé áll.

3. A lelkipásztor bibliai igével köszöntést mond.

4. Ha gyülekezet is van jelen a szorosan vett családtagokon és rokonságon kivül, ekkor következik a gyülekezet hálaadó éneke (Adjatok hálát az Istennek: 105.Zsolt.1.verse).

5. Az ének elhangzása után a lelkipásztor egy bibliai ige alapján igehirdetést tart a házasság bibliai értelméről. Elmondja, milyen ígéretei vannak istennek a hívő házastársak részére, továbbá miért hivatás a keresztyén házasság, mit vár Isten a házastársaktól, mégtovábbá minek a szimbóluma a keresztyén házassság?

6. Az igehirdetés után következik a házasfelek kézfogása
(Fogjátok meg egymás jobb kezét) és a református házassági eskőszöveg hangos elmondása a lelkipásztor után, aki azt mondatonként előremondja.

Az eskü szövege, amit a pár a lelkész után mond

Mondjad először te, keresztyén férfitestvérem:

Én N.N. | esküszöm az élő Istenre, | aki Atya, Fiú, Szentlélek, | teljes Szentháromság, | egy, örök Isten, | hogy N. N. – t, | akinek most Isten színe előtt | kezét fogom, |szeretem. | Szeretetből veszem el őt, | Isten törvénye szerint, feleségül. | Hozzá hű leszek, | vele megelégszem, | vele szentül élek, | vele tűrök, | vele szenvedek, | és őt sem egészségében, | sem betegségében, | sem boldog, sem boldogtalan állapotában, | holtomiglan, |vagy holtáiglan | hűtlenül el nem hagyom, | hanem egész életemben | hűséges gondviselője leszek. | Isten engem úgy segítsen. Ámen.

Mondjad te is keresztyén nőtestvérem:

Én N.N. | esküszöm az élő Istenre, | aki Atya, Fiú, Szentlélek, | teljes Szentháromság, | egy, örök Isten, | hogy N. N. – t, | akinek most Isten színe előtt | kezét fogom, |szeretem. | Szeretetből megyek hozzá  | Isten törvénye szerint, feleségül. | Hozzá hű leszek, | vele megelégszem, | vele szentül élek, | vele tűrök, | vele szenvedek, | és őt sem egészségében, | sem betegségében, | sem boldog, sem boldogtalan állapotában, | holtomiglan, |vagy holtáiglan | hűtlenül el nem hagyom, | hanem egész életemben | hűséges segítőtársa leszek. | Isten engem úgy segítsen. Ámen.

7. Az eskü elmondása és ahhoz kapcsolódó rövid pásztori intelem után kerül sor a hálaadó és könyörgő imádságra, melyet a Miatyánk közös elmondása zár le.

8. Apostoli áldás.

9. Következik az emléklap átadása.

10. A gyülekezet éneke vagy orgonaszó közben a házaspár a lelkész vezetésével kivonul a templomból és a templomajtóban fogadja a rokonok barátok jókivánatait.

A templom előtt és annak szép parkjában lehetőség van arra, hogy közös csoportképeket készítsenek a házasok.

Adminisztratív tudnivalók

Annak az egyházközségnek a lelkészi hivatalában kell jelentkezni, amelynek a templomában kívánják a házasulandók házasságuk megáldását.

Ajánlatos tehát legalább egy hónappal a házasságkötés családi körben eltervezett időpontja előtt jelentkezni a lelkészi hivatalban.

50 éves házassági évfordulóra való megemlékezésre is van lehetőség a megszentelt hajlék falai közt. Ennek liturgus rendjéről a lelkipásztor személyesen ad felvilágosítást.

Református esküvő

A református egyház felfogása szerint nem “református esküvőről” hanem házasságot megáldó református istentiszteletről kell beszélnünk. A református istentisztelet keretében megáldott házasságot nem az egyház köti meg a templomban, hanem a házasfelek előzőleg, vagy utólag az állami anyakönyvvezető előtt.

A pár már mint férj és feleség érkezik a templomba s kérik házasságukra a Szentháromság Isten áldását.

Hogy a házastársak milyen komolyan veszik Isten áldását először azzal fejezik ki, hogy nyitott szívvel vannak készen meghallgatni Istennek az igehirdetés által hozzájuk szóló személyes szavát a házasság bibliai értelméről.

Másodszor azzal, hogy az igehirdetés meghallgatása után, a lelkipásztor felszólítására megfogják egymás jobb kezét s mások által is jól hallható szóval elmondják a házassági eskő szövegét.

Harmadszor azzal, hogy a lelkipásztor imádságával egyrészt hálát adnak Isten eddigi gondviselő szeretetéért (református egyházukért, a családi otthonért, egymás megtalálásáért) és azért, hogy Jézus Krisztus a házasságot is megváltotta.

Másrészt kérik Isten további segítségét, vezetését, a Szentlélek naponkénti kiáradását azért, hogy házasságukat mindig Istentől kapott hivatásnak tekinthessék és igy is élhessék meg.

Jegyesoktatáshoz Pál Ferenc gondolatai

És ha nem te vagy az igazi?

Az európai kultúrában az emberek azzal akarnak élni, akit szeretnek, a világ más tájain viszont szeretik, akivel élnek – hívta fel a figyelmet Pál Feri atya fiataloknak tartott előadásában. A szerelemkultúra szülöttei gyakran megkérdőjelezik, jól választottak-e, ám azt sem ártana tudatosítaniuk: többet tehetnek párkapcsolatukért, mint gondolnák.

Pál Feri atya arról beszélt, mire vágyik az európai ember a házasságban, miért lesz allergiás saját hitvesére, és mit tehet azért, hogy javuljon kettejük kapcsolata.

Mi van, ha…?

„Két férfi utazik a repülőn, az indiai újságolja a magyarnak, hogy azért tér haza Európából, hogy megházasodjon. Csakhamar kiderül, leendő feleségével még sosem találkozott, egyetlen fényképet tud róla mutatni útitársának. A magyar fiatalember persze elképedve kérdi: hogyan fogod tudni szeretni? Az indiai szintén megdöbben: lesz rá egy élet, hogy megtanuljam. Nem lehetek olyan hülye, hogy ötven év alatt ne jöjjek rá, a párom mit szeret és mit nem.”

A történet nem vicc, bár más kultúrák szülöttei is mulatságosnak tarthatnák európai felfogásunkat a tartós párkapcsolatról. Pál Feri atya, katolikus pap, mentálhigiénés szakember ezzel szemléltette, amit egy argentin nő úgy fogalmazott meg: az európai kultúrában az emberek azzal akarnak élni, akit szeretnek. Mi szeretjük azt, akivel élünk.

Nincs abban semmi rossz, hogy igényeljük a szerelmet – tette hozzá az önismereti és párkapcsolati előadásairól ismert lelkész –, csakhogy érdemes feltérképezni a szerelem okozta élettani és lélektani hatásokat, ha tartós kapcsolatban szeretnénk élni – figyelmeztetett. A szerelemkultúra szülötteinek ugyanis gyakori, kínzó és talán legfélrevezetőbb dilemmája: mi van, ha mégsem a választott társ az igazi.

A szerelem nem örök, de valami más megmarad

„A szerelem rendkívüli élettani változásokat eredményez, bizonyos hormonokból például százszoros mennyiséget is termelhet az emberi szervezet. Bizonyított tény azonban, hogy – vérmérséklettől függően – legfeljebb két évig tart a szerelem lángoló időszaka. Ez azonban elég arra, hogy lélektani változások is létrejöjjenek a személyiségben” – kezdte magyarázatát Feri atya.

„Amikor szerelmesek leszünk, az énhatáraink átjárhatóvá válnak, képlékennyé lesznek. Ilyenkor lehetővé válik, hogy ne én meg te legyünk, hanem mi, hogy kialakuljon egy közös, külső-belső világunk. Amikor az élettani változások lecsengenek, az énhatárok ismét elkezdenek visszarendeződni. Megint egy kicsit távolodunk egymástól, újra egyre többet vagyunk én meg te. Csakhogy eddigre a másik fél az önmagunkról alkotott képünk részévé vált: magamra gondolok, és te is eszembe jutsz. Vagyis, az identitás, az önazonosság részévé lesz a szeretett másik személy. Míg tehát a szerelem mulandó, a vele együtt járó lélektani változások maradandók.”

Vissza a csecsemőkorba?

„Nők gyakran mondják, hogy ha valamit szeretnének, szólniuk kell a párjuknak, és ha a pár teljesíti is a kérést, az már nem olyan. Találja ki. Miért van bennünk ez a vágy? Azért, mert amikor megtörténik bennünk ez a szerelemmel járó változássor, akkor visszalépünk egy már meghaladott személyiségfejlődésbeli korszakba. Gondoljunk bele: amikor szerelmesek leszünk, anélkül, hogy tudatában lennénk, elkezdünk egymással úgy gügyögni, ahogy a csecsemő az édesanyjával. Itt is erről van szó. Mivel az énhatárok feloldódtak a szerelem első éveiben, úgy egymásra hangolódtunk, ahogy egyébként szinte nem is. Még a tudattalanok is kapcsolatba kerülnek egymással, ezért képesek vagyunk kitalálni egy sereg dolgot. Ezt kérjük számon a másikon később is. Ugyanakkor a szerelem révén újra elevenné válik bennünk a szeretet alaptapasztalata, amelyre a magzati létünkben, valamint az újszülött- és csecsemőkorunkban tettünk szert. Ez pedig nem más, mint hogy nem tudok beszélni, de van egy személy, aki anélkül kitalálja, mire van szükségem, hogy én mondanám. Hogy a szeretet olyan, hogy valaki ráhangolódik a lelkemre, rájön, mire van szükségem és képes is megadni azt, amire vágyom. Amikor a szerelem beköszönt nálunk, őstapasztalatunk alapján újra felébred bennünk a vágy, hogy kell lennie valakinek, aki rám hangolódik és tudja, mi van velem.”

Nem igaz, hogy nem igazi

Pál Feri atya a jól ismert feszültségforrás felemlítésével folytatta: december 24-én délelőtt a feleség ráutaló magatartást tesz, kinyitja az erkélyajtót, ahol ott várakozik a fenyőfa, mire a férj a karácsonyfatalpba illesztéshez szükséges művelet elindítása helyett csak annyit mond: csukd már be az ajtót, hideg van. „Ha a másik fél kitalálja, mit szeretnénk, akkor minden rendben van, ha nem, elbizonytalanodunk. Még azt is megfogalmazzuk: lehet, hogy nem te vagy az igazi. Ha te lennél az igazi, tudnod kellene úgy szeretni, hogy anélkül, hogy mondanám, tudod, mire van szükségem. Az lesz a téves következtetésünk, hogy egész biztos most is meg tudná csinálni a másik, csak már nem szeret, nem figyel rám, nem számítok neki. Pedig az élettani hatások már lecsengtek, egészen reális, hogy mondani kell, kérdezni kell, ha valamit szeretnénk kérni a másiktól.”

Éleslátás a lila ködben

A szerelem abban is hasonlít a szülő–gyermek kapcsolatra, hogy akárcsak gyermekként szüleinket, társunkat is idealizáljuk. Belelátunk sok szép dolgot, fölnagyítjuk a jó tulajdonságait – és ennek is meg is van a maga haszna Feri atya szerint. „Szerelmesen azt érezzük, mi ketten az egész világgal szembe tudunk szállni. A másikkal szemben elnéző szemüveg nemcsak a hibákat fedi el, hanem nagyon éleslátóvá is tesz: felfedezzük, hogy a másik mennyire szép, micsoda kincs.”

Démonizált kép

Idővel azonban érzékenyebbé válunk a különbözőségekre is. Eltelik pár év, és a korábban körültekintőnek, megbízhatónak és lelkiismeretesnek látott társunk szöszmötöl, lassú és körülményes – legalábbis számunkra. Ez azonban még mindig nem reális képalkotás. „Amikor idealizálom a társam, belső késztetést érzek arra, hogy vele legyek, gyermekeink legyenek, és hogy ne agyaljak ötven évet azon, hogy kivel házasodjak. Amikor viszont a pozitív kép összetörik, az idealizáció szakasza után elérkezik a démonizáció időszaka. Ilyenkor hajlamosak vagyunk újabb tévedésre: megkérdőjelezzük a másikba és a kapcsolatunkba vetett hitünket.”

Allergiás vagyok rád

Minél nagyobb a szerelem, az elkerülhetetlen annál inkább megtörténik: a szakirodalom kifejezésével élve kialakul a kölcsönös neurotikus allergia. „Ahogy egy kedves nő mondta: amikor hallom a férjem kulcsát zörögni a zárban, már rosszul vagyok. Ez azt jelentené, hogy nem fontos neki a férje? Nem szeretik egymást? Nem, csupán allergiás rá. Amikor együtt élünk valakivel évtizedeken át, valószínűleg egy-két dolog ki fog borítani minket.”

Valóságos elfogadás

Megnehezíti a dolgot, hogy eközben az idegesítő házastárs népszerű a gyülekezetben, a baráti körben, különösen az ellenkező neműek körében. „Eddig idealizáltuk a társunkat, most démonizáljuk. Mi segít nekünk? Az, ha eljutunk a harmadik lépésig, a realizálásig. Igen, a társam néha nagyon kedves, néha undok. Néha rendes, néha rendetlen. De hogy számomra a társam elfogadható legyen a maga emberi gyarlóságával, ennek van egy feltétele: hogy képes legyek saját magamat is reálisan látni.”

Hajlamosak vagyunk ugyanis azt gondolni, hogy mi mindent jól csinálunk, a hiba a másikban van. „Ilyenkor magunkat idealizáljuk. De még a másikkal szemben támasztott elvárások is az idealizálásra vezethetők vissza: az elvárásainkban ugyanis egy olyan társ képe szerepel, akinek alig kell tennie valamit ahhoz, hogy pont olyan legyen, ami nekünk jó.”

A panasz nem használ

Ezen a ponton Feri atya ismét a csecsemőkori párhuzamokra hívta fel a figyelmet. „Milyen eszköztára van egy csecsemőnek, hogy elérje, hogy jól lehessen? Sír, ordít, nyűglődik, hánykolódik, kiabál. Pici babaként azt várjuk, hogy a környezetünk változzon meg és fedezze föl, hogy mit kérünk tőle. A szerelemből adódó lélektani logika miatt a legtöbb felnőtt ugyanezt a megoldást erőlteti a végtelenségig: semmi mást nem teszek, mint nyűglődök, kiabálok, követelőzök, hogy a másik változzon meg. A cselekvésem logikája ugyanis elhiteti velem, hogy nem tudok mást tenni a kapcsolatért, csak minél hangosabban panaszkodni, és valahogy rávenni a másikat, hogy végre-valahára változzon meg. Csakhogy ez a fajta működésmód eleve kudarcra van ítélve, ugyanis nem szoktunk parancsszóra változni. Kritikusan, ítélkezve, beszólósan nem hatjuk meg a másikat. Minket sem lehetne így jóra bírni, miért várjuk el ezt a társunktól?”

Nem mindegy, ki az az egy

Akkor mit tehetünk mégis? Feri atya szerint a kérdés megválaszolásában a csecsemőkori önmagunkkal éppen ellentétes vonásunk segít.
„Mit szoktunk gondolni? Hogy a csecsemő számára igazából egyetlen személy él, az anyukája. Csakhogy egy csecsemő életben akar maradni, ezért ha nincs ott az anyja, úgy van vele: mindegy, csak valaki adjon enni, különben meghalok. Persze, nyilván az anyja a legjobb. Felnőttként a dolog épp ellenkezőjére fordul. Látszólag tudnék vele is élni meg vele is, vagyis sok igazi lehet. Valójában azonban az érett felnőtt azt mondja: amikor az élet nehézzé válik, és nem mindig kapom meg, amire szükségem van tőled – pedig reális szükségletek sokszor ezek –, akkor lehetőségem van arra, hogy döntsek melletted. Hogy azt mondjam, akkor is te vagy a feleségem, a férjem, ha nem kapom meg tőled azt, amire vágyom. Mert ez nem változtat azon. A csecsemő előbb-utóbb azt mondja: mindegy, csak legyen valaki. A felnőtt előbb-utóbb rájön, hogy fontosabb vagy, mint hogy igazam legyen. Fontosabb annál, hogy minden szükségemet kielégítsem. Felnőttként képes vagyok egy személyhez kapcsolódni és tartozni. Akár kócos, akár jól fésült az a valaki.”

Vele megelégszem

Sokkal többet tehetünk a párkapcsolatunkért, mint gondoljuk – összegzi Feri atya. De csak akkor tudunk a társunk jó és rossz tulajdonságaival együtt élni, ha magunkat is reálisan látjuk. „Nem idealizálom magam, hanem azt mondom: meg vagyok döbbenve, hogy mekkora bátorság az a részedről, hogy összekötötted az életedet velem. Te odaadod az életed legszebb éveit, hogy egy ilyen tökéletlen alakkal élj, mint én.”

Idáig el kell jutni, főleg akkor, ha a házassági eskü arról szólt, hogy „te vagy az az ember, aki egy életen át szeretni fog engem. Ebből a naivitásból rugdos ki bennünket az élet” – tette hozzá. Majd azt is leszögezte, nem embertelen, bántalmazó viszonyokról szólt, nem az áldozattá válásra buzdít.

Lehetnénk barátok!

Egyszerű gesztusokkal is sokat javíthatunk párkapcsolatunk minőségén: „Kutatók arra voltak kíváncsiak, mi az, ami a legnagyobb valószínűséggel megelőlegezi, hogy egy kapcsolat tartós legyen, és a benne élők elégedettek legyenek. Az egyik legerősebb kötőanyag a barátság, mert akkor is fönn tudom tartani, ha éppen konfliktusaink vannak. A barátainkkal vagyunk a legnormálisabbak, a házastársunkkal sokkal lehetetlenebbek vagyunk. Ezért tanácsolják, hogy ha a másik olyan elviselhetetlen, barátként hallgassuk őt. A másik fontos dolog, hogy újból és újból kifejezzük a társunk felé az érzelmi összetartozásunkat. Engedjük meg magunknak, hogy pozitív érzéseink legyenek, fejezzük is ki őket, a társunk örömeire pedig szintén adjunk pozitív érzelmi választ: örüljünk és legyünk hálásak vele együtt.”

.






Konfirmáció

Konfirmáció

Miről szól a konfirmáció?

Minden kultúrában jellemző, hogy a felnövekvő ifjakat valamely beavatási szertartással fogadja nagykorú tagjaivá a közösség.

A keresztény egyházakban is meg van ennek a hagyománya.

A katolikus egyházban két lépésben történik: az elsőáldozással és a bérmálással. A protestáns történelmi egyházakban ennek gyakorlata a konfirmáció.

A konfirmáció hagyománya az református egyházban, a 17. században, Németországban ill. Svájcban alakult ki a pietizmusnak, ennek a gyakorló keresztény kegyességre nagy hangsúlyt fektető vallásos irányzatnak a hatására.

Magyarországon a 18. század közepétől terjedt el általánosan.
Polgári értelemben 18 éves korától számít nagykorúnak valaki. A gyülekezeti tagság szempontjából ez a határ a konfirmáció, noha egyházi tisztségviselésre az ő esetükben is csak a 18 évet betöltött személy választható meg.

Ünnepélyes keretek között a gyülekezet nagykorú tagjává fogadják a gyerekeket, akik ezután részesülhetnek az úrvacsora szentségében.

A konfirmáció latin szó, jelentése: megerősítés.

Az egyházi konfirmáció esetében a Szentlélektől kérjük a Jézusban, mint Isten fiában való hit megerősítését. Mivel a szülők és keresztszülők fogadalmat tettek a gyerek megkeresztelésekor arra, hogy hitben nevelik őt, ezért el kell, hogy jöjjön annak az ideje, amikor maga is megismeri a keresztény hit alapvető igazságait, és tudatosan vállalja egyházhoz tartozását.

Hogyan történik?

A konfirmáltak fogadalomtételük előtt 10 hónapig heti rendszerességgel részt vesznek a felkészítő órákon (vasárnaponként 11.30-12.30), ahol bevezetjük őket a keresztyén hit alapigazságaiba.

Ünnepélyes fogadalomtételükkor elhangzott szöveg:

Tegyetek immár ezek után vallást Isten és a gyülekezet színe előtt a ti hitetekről s tegyetek fogadalmat Kr-hoz és az Anyaszentegyházhoz való hűségetekről, felelvén a következő kérdésekre.

1.   Kijelentitek-e Isten és a gyülekezet színe előtt, hogy a keresztségben vállalt kötelezettséget  hitetek megvallása által önként magatokra veszitek?  (Kijelentjük)

Mondjátok el a gyülekezettel együtt fennállva egyházunk egyetemes hitvallását, az apostoli hitvallást. …

2.   Hiszitek-e, valljátok-e, hogy a J. Kr. ev.-a Istennek hatalma minden hívőnek üdvösségére, hogy J. Kr. az egyetlen közbenjáró Isten és emberek között és egyedül az ő halálába vetett hit által igazulunk meg ingyen, Isten kegyelméből? (hisszük és valljuk)

3.   Ígéritek, fogadjátok-e, hogy J.Kr.-nak igaz követői, ref. Ker. anyaszentegyházunk holtig hűséges engedelmes és áldozatra kész hívei lesztek?       (Ígérjük és fogadjuk)



Keresztelő

Keresztelő

  • Időpont foglalás

    Időpont foglalása ügyében hívja a +36 30 380 6509 számot, vagy írjon e-mailt: borzsonyikornel@gmail.com címre.

Mit jelent a keresztség?

A keresztség egyszerűen fogalmazva: szövetség Istennel. Isten kezdeményezi ezt a szövetséget, és biztosak lehetünk abban, hogy Ő mindvégig hűséges marad hozzánk!

Gyakorlati tennivalók

Az első teendő az időpont rögzítése.

Különleges esetekben (nyomós indokkal alátámasztva) a keresztelés a hétköznapok valamelyikén is történhet.

Kérjük, a keresztelés előtt pár héttel jelezzék szándékukat.

A szülőkkel előre egyeztetett alkalmon a keresztség lényegéről beszélgetünk. Ezen a találkozáson rögzítjük a gyermek, szülők és keresztszülők anyakönyvezéshez szükséges adatait (név, vallás, foglalkozás, lakcím).

A keresztelő a vasárnap délelőtti (10 óra) istentisztelet keretében az istentisztelet elején van. A szertartásra a szülők, keresztszülők az úrasztala elé jönnek a második ének (329 ének) alatt és állva vesznek részt a megkeresztelendő gyermekkel / gyermekekkel együtt az alábbi szertartáson:

A szertartás menete

A lelkész a jelenlévők köszöntése után felolvassa a szereztetési igét (Jézus az ő követőinek elrendeli: “Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön. Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.- Mt 28,18-20),

Ennek a Krisztusi parancsnak a kifejtése következik kb. 10 perceben, mely egy rövid tanítás a keresztség lényegéről.

Hitvallás tétel következik a gyülekezettel együtt fennállva, melynek a szövege: Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek Teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától,  szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat. Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet. Ámen. (Apostoli Hitvallás)

Nyilatkozat és fogadalomtétel

Kedves Szülők, Keresztszülők, Kedves Család! Hitetek megvallása után, Isten és a gyülekezet előtt jelentsétek ki szándékotokat és tegyetek fogadalmat, hogy gyermeketeket a református egyház közösségében, hitben nevelitek.

Feleljetek a következő kérdésekre hangosan:

1. Akarjátok-e, hogy gyermeketek a keresztség által az Atya-, Fiú-, Szentlélek Isten szövetségébe, a keresztyén anyaszentegyházba befogadtassék?

A válasz HANGOSAN – EGYÜTT : Akarjuk.

2. Ígéritek-e, fogadjátok-e, hogy gyermeketeket úgy nevelitek és neveltetitek, hogy ha majd felnő, a konfirmáció alkalmával ő maga önként tegyen vallást a Szentháromság Istenbe vetett hitéről a gyülekezet előtt?

A válasz  HANGOSAN – EGYÜTT: Ígérjük és fogadjuk.

3. A lelkész ezután a gyülekezet tagjait is kérdezi:

Ígéritek-e, hogy ezt a gyermeket szeretetben és imádságban hordozzátok, és a szülőknek, keresztszülőknek minden segítséget megadtok, hogy őt hitben neveljék?

A válasz:Ígérjük.

Ezt követi a gyermekért és a szülőkért való imádság, majd a keresztelés aktusa.

A lelkész jelzi, hogy a szülők és keresztszülők lépjenek közelebb az úrasztalához.

Általában a keresztanya szokta keresztvíz alá tartani a gyermeket. (A 20 perces szertartás alatt van lehetőség a gyermekkel székre leülni – ezt előtte külön kérjük jelezni)

Keresztelés aktusa

A lelkész a következőket mondja:
XY, keresztellek én téged az Atyának, a Fiúnak és a Szentlélek Istennek nevében, Ámen!

Lezárás

A keresztelési szertartást a gyermeket és családot megáldó áldás, ill. a gyülekezet áldást kérő éneke (134. zsoltár 3. vers) zárja le.

Az ének alatt a család a gyülekezet felé fordul, így hallgatjuk meg együtt a gyermeket köszöntő éneket. Az ének után a család visszaül a szószékkel szemben lévő bal oldali padsor első padjába. Amennyiben a gyermek nyugtalan, vagy sírós. Két felnőtt kíséretében az oldalsó folyosórészen ki lehet menni a templomból. Lehetőség van a család többi tagját az istentisztelet végéig a Tóth Pál u. 12. alatti gyermekbarát környezetben, játszószobákban megvárni. Itt található mellékhelyiség is, mely természetesen használható szükség szerint. 

Néhány válasz gyakori kérdésekre:

A keresztségért konkrét összeget nem kérünk, azt azonban tanácsoljuk, hogy a család Isten dicsőségére hálából a gyermek egészséges megszületéséért és áldásban való megmaradásáért lelkiismeretes módon méltó hálaáldozati adományt adjon a család az egyházközség Isten ügyét szolgáló tevékenységeire. Ezzel kapcsolatosan hivatkozunk a következő igékre:

“Felvitték Jézust Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, amint meg van írva az Úr törvényében, hogy „minden elsőszülött fiúmagzat az Úrnak szenteltessék;” és hogy áldozatot adjanak az Úr törvényében foglalt rendelkezés szerint: „egy pár gerlicét vagy két galambfiókát.” Lk. 2,22 –

„Ha pedig mint Atyátokat hívjátok őt segítségül, tudván, hogy nem veszendő dolgokon váltattatok meg atyáitoktól örökölt hiábavaló életmódotokból, hanem drága véren, a hibátlan és szeplőtelen Báránynak, Krisztusnak a vérén.” 1Pt. 1,17-19

“minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről, a világosság Atyjától száll alá, akiben nincs változás, sem fénynek és árnyéknak váltakozása.” Jak. 1,17

Akik gyülekezetünkben keresztség felvételét kérik, automatikusan bekerülnek a gyülekezet pártoló, vagy éppen gyakorló híveinek számítógépes nyilvántartásába. Ez azt jelenti, hogy a jövőben a gyülekezettől számíthatnak tájékoztató körlevelek megérkezésére. Ezekben alkalmakra való hívogatás és aktuális közös feladatokra való felhívások vannak tudatva. Kérjük, hogy a levelekben megfogalmazott kéréseknek a szülők az úrasztala előtt tett fogadalmuk komolyságával a jövőben is tegyenek eleget. (….gyermeketeket úgy nevelitek és neveltetitek…)

Feltételezhető, hogy a gyermeket keresztyénnek nevelni csak személyes példaadás által lehetséges a leginkább, ami azt is jelenti, hogy a család tagjai a gyülekezeti életbe mind egyházfenntartói járulékfizetésükkel, mind pedig személyes részvételük által bekapcsolódnak.

Semmilyen előírás nincs a gyermek keresztelési ruházatára vonatkozólag, ebben leginkább a hely és a praktikum a döntő. A templom sokszor még nyáron is hűvösebb a kinti hőmérséklettől, nem beszélve a hidegebb évszakokról. Kérjük tehát, hogy ünnepélyes, de meleg öltözetben jöjjenek Önök és gyermekük is az Isten házába. A gyermek számára célszerű meleg overallt és egy plédet is magukkal hozni.

Amikor a gyermek fejét vízzel háromszor leöntjük, akkor egy kendővel az anyuka törölje meg a gyermek fejét a sapkát pedig adja rá vissza. Amennyiben a gyermek nem nyűgös a babakocsijában, vagy hordozójában ő is vegyen részt az istentiszteleten. Ha a templom számára hideg lenne, vagy nyugtalan sírós viselkedéssel bír, a templom oldalsó hajójában két felnőtt kikísérheti a gyermeket és hazamehetnek.

Úrvacsorás istentiszteleti alkalmakon (nagy ünnepek első napja és más bizonyos vasárnapok) nem vállalunk keresztelést, ezért is szükséges az időpont telefonon történő leegyeztetése. Miután az ünnepek másodnapján is vannak istentiszteleteink, így azok a napok azonban kifejezetten ajánlatosak a családok számára a keresztelési szertartásban való részvételre.

Hogyan nevelhetjük hitben gyermekünket?

A kereszteléskor tett fogadalom teljesítése rögtön elkezdődhet, hiszen életünkkel, példamutatással, nevelésünkkel taníthatjuk gyermekeinket Krisztus követésére. Már kicsi kortól kezdve olvashatjuk nekik a képekkel színesített gyermekbibliát, amelyből könnyen megtanulhatók a Jézusról szóló történetek. Fontos, hogy imádkozzunk a gyermekért és a gyermekkel. Ebben segít, ha először az egyszerűbb imádságokat tanuljuk meg. (pl. esti ima, Mi Atyánk). Már óvodás koruktól járhatnak hittanra a gyermekek, majd következhet az iskolai hittan, és kb. 13 éves korban a konfirmáció, amely személyes hitvallástételt jelent Krisztusról.

Emléklap

A keresztelés után a gyermek részére keresztelési emléklapot ajándékozunk. Az emléklapot kérjük jól megőrizni, mivel ez egy hivatalos okmánynak számít, amit esküvő és egyházi iskolai jelentkezés alkalmával kérni fognak. A lemezen hasznos írások, imák, fejlesztők találhatóak a gyermekkel kapcsolatos foglalkozásokhoz.

Keresztelési tájékoztató

A keresztség alapja az Örökkévaló Isten szeretete. Ennek a szeretetnek az összefoglalását a Szentírásban így olvassuk:

Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.
(János evangéliuma 3, 16)

A keresztség tehát azt hirdeti, hogy Isten szeret és szeretetéért mi is népéhez tartozhatunk.
Amikor a keresztséget magunkra vesszük, akkor arról teszünk vallást, hogy hisszük:

Jézus Krisztusért Isten megbocsátotta bűneinket, és mi hálából elkötelezzük magunkat, hogy Neki éljünk.

A keresztség részünkről új kezdést is hirdet:

Mostantól kezdve Isten népének tagjaként, Jézus Krisztussal való szövetségben akarok élni. Egész életem új tartalmat nyert: “Ezért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre.- (2Kor 5, 17)




EK. információ, kapcsolat

A templom címe:

Magyarország, Borsod-Abaúj-Zemplén megye, Miskolc

Miskolc, Tóth P. u. 11.

Iroda:

Miskolc-Martintelepi Református Egyházközség
Drs. Börzsönyi Kornél lelkipásztor
3528 Miskolc, Tóth Pál u. 12.

Adószám: 19912954-1-05, Bank: CIB 10700086-48555601-51100005 Mc.Martinkertvárosi Ref. Ek.
T.: 46-380-571,
T.: 30-380-65-09

borzsonyikornel@gmail.com -címen küldött üzeneteire szívesen válaszolok

.

Támogatások: Isten dicsőségére, hálaáldozati adományok, ill. egyházfenntartói adomány (8.000,- Ft. / év / konfirmált egyháztag) formájában történik.

 

.

Tájékoztató füzetünk: http://www.tirek.hu/galeria/mutat/11795/?hir=32199
.
Kulcsszavak:

IDŐSEK OTTHONA, MISKOLC, MARTINTELEP, MIO, MARTIN-KERTVÁROS, REFORMÁTUS EGYHÁZ, MARTINTELEP, SZOCIÁLIS OTTHON, DEMENS OTTHON, MISKOLC, BORSOD-ABAÚJ-ZEMPLÉN, IDŐSEK OTTHONA ALAPJÁN NEM, BORSOD, MARTIN-HAZ@GMAIL.COM,

A gyülekezet története

Gyülekezetünk története

Az 1900-as évek elején, a Martintelepen még nem volt templom és az itt lakó hívő emberek a Belvárosi templomba jártak istentiszteletre. Később, amikor már elkezdett terjeszkedni a város, Martintelepen is megindult a hívek összegyűjtése. 1920-as évektől kezdve már a martintelepen is voltak istentiszteletek, de ekkor még Vasút Menti Missziói Egyházközség volt a neve. Nem volt állandó lelkésze a gyülekezetnek egészen 1930-ig, amikor is a templom épült.

Visszatekintés a templom építésére

A templom 1929-30-ban épült. A templom tervét Szeghalmy Bálint, a Miskolc város akkori főépítésze tervezte. Erdélyi származású, Istentől megáldott tehetségű ember volt. A templom homlokzatán tábla hirdeti nevét.

1929. augusztus 23-án volt az első mozdulat, az első kapavágás a templom építésének helyén. Mindez nem emberi indulatból, hanem Isten nevét magasztalva istentisztelet keretében történt.

1929. szeptember 15-én a martintelepi és miskolci református hívek igen nagy számú gyülekezetében megtörtént a templom alapkőletétele.

Az alapkőletételi istentiszteleten, imádsággal Enyedy Andor lelkipásztor és igehirdetéssel Farkas István esperes szolgáltak.

Ilosvay Ferenc lelkipásztor felolvasta az alapkőletételi okmányt, melynek szövege a következő:

“Ez okmányt tartalmazó alapkő letétetett Krisztus születése után 1929. esztendőben, szeptember havának 15. napján, vasárnap délután 5 órakor, hálaadó és könyörgő istentisztelet keretében. Az alapkő fundamentumát képezi egy templomnak, amely Miskolc thj. város martintelepi részének lakó reformált keresztyén hívek lelki épülésére, a magasságos Isten nagy nevének dicsőségére, az Úr Jézus Krisztus igaz tiszteletére közadakozásból építtetett.

Építtetett a templom akkor, amikor Magyar Hazánk szent teste részekre volt szaggatva, mikor minden magyar lelkén bánat felhője ült, mikor nagy volt az éhség az Istennek Igéje után, mikor a mélységből Istenhez Kiáltottunk, hogy mutassa meg népének szabadítását. Hisszük, hogy a templom kegyelemből adott eszköze lesz sok lélek újjászületésének, Istenre találásának, Krisztusban való üdvösségének, a Szentlélek munkájának, a magyar feltámadásnak, Isten országa eljövetelének.”

“…A templomépítés idejében,

Magyarország kormányzója volt vitéz nagybányai Horthy Miklós, aki, mint Isten küldötte 1919-ben észre térítette a magáról megfeledkezett, ősi eszményeitől elfordult nemzetet.

Miniszterelnöke gróf Bethlen István,
Miskolc város polgármestere dr. Hoboday Sándor,
aki igen sokat tett városunk fejlesztéséért.

A miskolci református egyház lelkészi kara:

  • dr. Révész Kálmán a tiszáninrieni egyházkerület püspöke,
  • Farkas István az alsóborsodi egyházmegye esperese,
  • dr. Enyedy Andor püspöki másodlelkész,
  • Illyés Bertalan;

Hitoktatók:
Cseh József, Fazekas János, Mikes Géza, Nagy József; segédlelkészek: Szabó István, Benke Kálmán, Erőss Gyula;

Főgondnok: dr. gr. Haller József,
a martintelepi egyházrész lelkésze Ilosvay Ferenc,
gondnoka Könczöl Bálint,
énekvezér Papp Károly.
Ref. Leánygimnázium igazgatója Csorba György;

Tanítók:
Péter József igazgató, vitéz Littkay György, Rácz Árpád, Barna Aladár, Molnár Béla, Nagy János; tanitónók:
Szabóné Cukrász Margit, Ruttkay Berta, Torpay Zsuzsánna, Szekeres Ilona.

A templomot ingyen tervezték:
Árva Pál és Szeghalmy Bálint főmérnökök,
az utóbbi az épitést ellenőrizte.

Építették:
Kerekes József és Ecsedy Jenő építészek…”

Az okmányt felolvasás után a jelenlévők nagy számban írták alá. Egy aláírásért 5 P. -t kellett fizetni a templom javára. Az okmányt egy fémhengerben helyezték el és azt az alapkő üregébe tették. Az elhelyezést kalapácsütések követték a templomépítésben való részvétel jelképezésére.

Az első kalapácsütést Farkas István esperes ejtette, egy Ige kimondása közben. A hívek közül is sokan éltek a kalapácsütés lehetőségével, minden ütésért 1 P.-t fizetve a templom javára.

Ekkor már 68.000 P. gyűlt össze, mely elegendő volt arra, hogy elkészülhessen a templom, berendezések és harang nélkül. Közben a hívek adakozókészsége egyre növekedett s így lehetővé vált a templom famunkájának befejezése is. A famunkát, faragásokat Tóth István asztalos mester készítette.

A templomépítés költségeinek előteremtéséről el kell mondani, hogy a gyülekezet adakozókészsége mellett nagy segítséget jelentett a miskolci egyházak 30.000 pengős adománya, valamint a polgármesteri hivatal 15.000 pengős adománya.

Tudjuk azt is, hogy az akkori gyülekezet tagjai jártak gyülekezetről gyülekezetre és Isten igéjével, énekekkel szolgálva tégla-jegyeket árultak, aminek összege a templomépítés költségeit szolgálta. Ezt a szolgálatukat fáradhatatlanul végezték.

Kiemelkedő munkát végzett Ilosvay Ferenc lelkipásztor, aki a sárospataki tanítóképzőből hozta el az államosítás idején azt az orgonát, amely jelenleg is segíti az éneklést az istentiszteleteken.

Ilosvay Ferencnek köszönhető, hogy van a gyülekezetnek parókiája és gyülekezeti háza. Lányai kántorai voltak az egyháznak. Felesége az asszonyok között végzett maradandó munkát.

1930. július 17-én Ilosvay Ferenc lelkipásztor megrendeli a két harangot Egry Ferenc kisgejőczi (Kárpátalja) harangöntő mesternél.

A harangokra a következőket vésték:

a nagyobbikra: Isten dicsőségére készítették a miskolci és martintelepi ref. egyházak áldozatkész hívei 1930. évben.
“Az Úr az ő népének ereje.- 28. zsoltár 8. vers. Öntötte: Egry Ferenc Kisgejőcön, 1930.

a kisebbikre: Isten iránti hálájuk jeléül öntették Nagy István és neje sz. Hajdú Lídia egyháztagok 1930. évben
“Hálával áldozzál az Istennek.- 50. Zsolt. 14. vers.

Amikor elkészültek a harangok ünnepélyes keretek között veszik használatba. Ezen ünnepségen részt vesz Farkas István esperes és a lelkészi kar. Szabó Dániel hejőcsabai lelkész mond imát. Ifj. Ceglédi István szavalattal járul hozzá az ünnepléshez. Ilosvay Ferenc lelkipásztornak bibliát adományoznak. Szívet és lelket felemelő ünnepségen ujjongó magasztalással dicsérik az Istent.

Ekkor már van temploma a gyülekezetnek, de még nincs anyakönyve. Van lelkipásztora, de hivatalosan mégis Hejőcsabához tartoznak. 1949-től van aztán a gyülekezetnek anyakönyve. Ettől az időtől kezdődően nem kell más gyülekezetbe menni. Saját otthonában találja meg mindenki a szükséges szolgáltatásokat.

A gyülekezet élete a világháború alatt

Ezekről az időkről nem sokat tudunk és, amit tudunk azt is egy idős gyülekezeti tagtól, aki gyermekként átélte mindezeket a szörnyűségeket, melyek itt történtek 1944-ben.
1944 jan. légi, febr. földi úton támadtak a szovjetek.
1944. február 6-án jöttek be a szovjetek; a németek, hogy lássák a szovjet csapatok vonulását és támadását elfoglalták a templomot és márciustól egészen júliusig a templom az ő kezükben volt.
1944 február közepén volt az utolsó istentisztelet, de ekkor már több ablak és nyílászáró meg volt sérülve.

1944. június 15-17 között a miskolci csendőrség mindenkit kitelepítettek a vasút közelsége miatt. A templomot is nyitva kellett hagyni azért, hogy a légnyomás minél kisebb kárt okozzon az épületben. A vasutat szerették volna mindig eltalálni, de nem sikerült nekik, azért mert ekkor Bulgár kertészet a tiszai mögött működött és ekkor még ők üvegházban termeltek. Mivel fénylett az üvegház a szovjetek azt, hitték, hogy a Tiszai Pályaudvar, és ezért az kezdték el bombázni. Ez volt a szerencse, mert így a pályaudvar épen maradt.
1944. márciustól júniusig német kézen volt a templomunk. Majd ezt követően betörtek a szovjetek és hetes váltással hol ők, hol pedig a németek uralták a templom tornyot. Majd 1944. őszén sikerült a szovjet csapatoknak végleg kiűznie a németeket és nemcsak a templom, hanem Miskolc nagyobb része is teljesen az ő kezükbe került. Majd 1944 november végére már egész Miskolc az ő kezükben volt.

A világháború alatt a templomot kisebb sérülések érték, de maradandó károsodást nem szenvedett. 1944. június 2-án reggel 8 órakkor történt a legnagyobb sérülése: pala; deszkafoszlányok a tetőről, a hátsó pinceajtó a légnyomás következtében kivágódott, levitte a harang fedelét, tehát a harangláb deszkázata sérült.

Nagyon sok légi aknát ledobtak és felfelé terjeszkedett a nyomás és ennek következtében rongálódott meg a pince. A templom tornyán levő kakas is csak megferdült.

1944. június 2-án reggel 8 és fél 9 között láncos bombával akarták a templomot lebombázni, de nem sikerült, nem találták el, ez annak köszönhető, hogy ekkor még nem volt olyan pontos a haditechnika. A templomtól 10 m-re lévő sarki házból azonban csak egy bombakráter maradt.

*  Kazi világa, Facebook bejegyzésből idézet:

Magyarország 1944-es német megszállását követően megindult az angolszász bombázás. Az egyik legpusztítóbb csapást június 2-án mérték hazánkra, a normandiai partraszállást előkészítő Frantic Joe keretében megszórták Miskolcot, Debrecent, Szolnokot, Szegedet, Balmazújvárost, Nagyváradot, Kolozsvárt.

Első körben a magyar kőolajipart, hadiüzemet támadták. A Frantic Joe keretében viszont a keleti irányú forgalmat bonyolító kulcsfontosságú pályaudvarok kerültek a célkeresztbe, mivel az angolszászok attól tartottak, hogy a partraszállás megkezdését követően a németek csapatokat dobnak át a keleti frontról Normandiába. A központi és déli frontról a fő vasútvonalak pedig Magyarországon át futottak nyugatra. A keleti országrészt korábban nem bombázták a szövetségesek. Ennek megfelelően Szolnokot és Miskolcot leszámítva nem is volt érdemi légvédelem az említett városokban.

A nappali bombázásokat az amerikaiak hajtották végre. A Frantic Joe keretében Dél-Olaszországból indultak a repülő erődök, s mivel a célpontok a hatótávolságuk határán voltak, ezért a bombázások után tovább repültek ukrajnai szovjet repterekre. Ott feltankoltak, kijavították a kisebb sérüléseket, meghibásodásokat, majd visszarepültek a bázisaikra.

Érdemi légvédelem és honi vadászvédelem hiányában szinte zavartalanul, elhanyagolható veszteség mellett bombázták le a pályaudvarokat, a szomszédos laktanyákat. Akkoriban még nem voltak GPS irányította intelligens bombák, s bizony a környéknek is kijutott, óriási civil áldozatokat követelve. Miskolcon például a bombaszőnyeg a Tiszaitól a Búza térig tartott. Meghaltak 206-an, 420-an megsebesültek.

Később még egyszer bombázták Miskolcot az amerikaiak (lásd fotó), illetve az akkor önálló Diósgyőr (hadiipari üzemek) is elszenvedett egy amerikai bombázást). Két szovjet légitámadásra is utal az egyik forrás, de azok valószínűleg csak jelentéktelen károkat okoztak.

https://miskolcadhatott.blog.hu/2016/09/20/miskolc_bombazasa

A bevetésről készült amerikai jelentés alapján vadász védelembe nem ütköztek Miskolc fölött, 10 légvédelmi löveget észleltek, enyhe, pontatlan zárótüzet lőttek, veszteség nélkül zárták a bevetést. A bombázást: Jacoby Carter, Andrews Brickett, Stevens Hudson és Cooke Simpson vezezette.

WORD, MC. BOMBÁZÁSA:

Miskolc bombázása

írta: Kilátó. web: https://miskolcadhatott.blog.hu/2016/09/20/miskolc_bombazasa

Ha a II. világháborús bombázásokról esik szó, rögtön beugorhat egy régi fotó Hirosima, Drezda vagy London elpusztított házairól, az üszkösödő romokról vagy a hullahegyekről. Tudjátok-e azonban, hogy ebből a csodálatos világbéke teremtésből Miskolc sem maradt ki? Négyszer is a nyakunkba hullottak a bombák, melyek célja hála az égnek egy alkalommal sem a város polgárainak megtörése volt. Az elcsúszó bombaszőnyegek viszont az ártatlan lakosság között is okoztak veszteségeket, és történt olyan eset is, ahol a támadó légierő legénysége lebombázott egy marhacsordát, vagy mezőn dolgozó nőket jutalmazott géppuska tűzzel.

1944-ben a szövetségesek kísérletképpen felállították a Frantic Joe nevű hadműveleti tervet, melynek az volt a lényege, hogy egy Dél-Olaszországból felszállt repülőgép, miután Közép-Európa felett kiszórta bombáit, ne forduljon vissza, újra megkockáztatva, hogy ugyan azon az úton leszedjék, hanem repüljön tovább valamelyik oroszok által frissen elfoglalt ukrajnai reptérre. Ott újra feltöltik, aztán visszafele is tud bombázni. Logikus terv, kár hogy ennek mi ittuk meg a levét. A sors iróniája, hogy a hadművelet ezen célja (már hogy tudnak-e együtt működni a szövetséges felek) kudarcba fulladt. Azokat a szovjet katonákat, akik jóban lettek az amcsikkal, vagy meghurcolták, vagy cellába dugták.

A város – és egyben az ország többi nagyvárosának bombázása – 1944. június 2-án kezdődött. Miskolc elsődleges célpontja a Tiszai melletti rendező pályaudvar volt, ugyan is az Ukrajnába tartó német (és magyar) utánpótlás jelentős része itt robogott keresztül. Nem finomkodtak a támadók, ha már erre jártak, jól megszórtak minket. Az első gépek reggel 9:10 perckor jelentek meg a látóhatáron. A légvédelmi tűz elől egy felhő fölé emelkedtek, s innen hullajtották terhüket. A város lakossága ekkor már közel félórája kuporgott az óvóhelyeken, várva, hogy pottyan, vagy nem pottyan. Pottyant.

Bár a célpont a Rendező pályaudvar volt, a bombázás helyét megjelölő füstsávot elsodorta a szél. Ennek a “kis” malőrnek köszönhetően a Semmelweis Kórház környéke és a Népkert, a mai Vörösmarty lakótelep, valamint a Búza tér és a Zsolcai kapu is bőven kapott az égi áldásból. A vásárcsarnok, ami már akkor is emblematikus épülete volt a városnak, romhalmazzá vált. Úgy összelapította a légnyomás az épület előtt álló villamoskocsit, mint egy belvárosi csöves a sörös dobozokat szombat este. Csodával határos módon a vásárcsarnok alatti óvóhely sértetlenül megvédte az ott tartózkodókat. Nem volt azonban ilyen szerencséje a Zsolcai kapuban lévő Járványkórháznak és a Szilágyi-Diskant Gépgyárnak sem. Utóbbi 90%-ban elpusztult. A Semmelweis (akkor Erzsébet) Kórházban csupán az ablakok repültek be, azonban a közel eső lakóházak vagy telitalálattal porrá lettek, vagy a záporozó törmelékektől dőltek össze.

A Magyar Élet 1944. június 7-ei számában Nagy Lajos hivatásos tűzoltóparancsnok több megrendítő történetet is leír. A légiriadó megszólalása után anya és gyermeke a legközelebbi árokóvóhelyre menekültek, csatlakozott hozzájuk három másik asszony is. A bomba közvetlen melléjük csapódott be, beszakítva az óvóhely tetejét. Az anya a fiára borult, s vele a többi nő is. Élete árán óvta meg gyermekét, akit egyedüli életben maradóként mentettek ki a romok közül.

Egy pillanatra vissza is adnám a pennát Nagy Lajos tűzoltóparancsnok úrnak:

EGY MÁSIK HELYEN A HÁROM HATALMAS BOMBAKRÁTER KÖZÖTT ÉPSÉGBEN MEGMARADT AZ ÁROKÓVÓHELY. A BOMBATÖLCSÉREK HATÁRAI AZ ÁROKÓVÓHELYTŐL 1-3 MÉTERRE VANNAK. EGY CSALÁD  

– AMIKOR KIJÖTTEK AZ ÁROKÓVÓHELYRŐL S MEGLÁTTÁK A ROMBOLÁST – HÁZ NEM MARADT MEG A

KÖZELBEN – EGYMÁS NYAKÁBA BORULVA VALÓSÁGGAL SIKÍTOZTÁK: ÉLETBEN MARADTUNK, ÉLETBEN MARADTUNK S EZT HAJTOGATTÁK MÉG HOSSZÚ IDEIG BOLDOGAN, ÖNFELEDTEN ÖRÜLVE AZ ÉLETNEK.

Nem volt azonban ilyen szerencséje annak az apának, aki már nem ért le az óvóhelyre. Már az ajtóban járt, amikor 4 méterre becsapódott tőle egy bomba, a légnyomás kiszakította a lépcsőn álló fia karjai közül, s azonnal megölte. Egy másik család fehér komondorjával együtt menekült az árokóvóhelyre. Egyedül a kutyát, Bundást tudták élve kimenteni a romok közül. Napokig hasalt még ott, gazda nélkül, és nézte a romokat földre szegett fejjel. Ételt nem fogadott el, odébb menni nem akart. Holtig tartott hűsége.

A Népkertet valósággal felszántotta a szőnyegbombázás. Az egyenként 500kg-os bombák tövestől csavarták ki a fákat, eltörölték a föld felszínéről az ott álló játszóteret, találatot kapott a sportpálya, de nem úszta meg a támadást a Mindszenti temető sem. Az eredeti célt, a Rendező pályaudvar leszedálását is sikerült elérniük a bombázóknak. Súlyos, de nem helyrehozhatatlan károk keletkeztek. A vasúti pályákon beállott fennakadásokat is legfeljebb pár nap alatt orvosolták, de ezzel az elvesztegetett idővel is nagyban segítették a Vörös Hadsereg előrenyomulását. A háború alatt a vasutat ért 4,6 milliárd pengős háborús kár 85%-át egyébként a későbbiekben visszavonuló németek okozták.

Szinte azonnal megkezdődött az életben maradottak felkutatása, a romok eltakarítása, és a károk helyreállítása. Szervezetten és gyorsan haladt a munka, a katonaságon túl a civilek is bekapcsolódtak a mentésbe. Egy korabeli beszámoló a fronton harcoló katonák bajtársiasságához hasonlította a városlakók összefogását. Korra, nemre, származásra való tekintet nélkül egy emberként küzdöttek a tűzzel, ástak a romok alá, s támogatták a segítségre szorulókat. A polgármester rendelete szerint a bombakárosultak négy helyen ingyenes melegételt kaptak, emellett pénzbeli gyorssegélyt, ahogy azok is, akik szeretteiket veszítették el, vagy a támadás illetve a romeltakarítás során sérültek meg. Kártalanítást kaptak azok is, akik munkájukhoz nélkülözhetetlen javaikban károsodtak. Akik elveszítették otthonaikat, igényelhettek zsidóktól elvett lakatlan lakásokat. Egy szignóért cserébe kulcsrakész otthonra leltek, mindeközben pedig a tovább szigorították a gettóba zárt zsidók kijárásának korlátozását. Ekkorra már egyikük sem rendelkezett vagyonnal.

A bombázás következményeként változott az elsötétítés időpontja, és tájékoztatták az embereket, hogy a félre vert harang is légiveszélyt jelez, ha esetleg nem működne a légvédelmi sziréna. Rendeletben tiltották meg a lakosságnak, hogy a lezuhant gépeket piszkálják, szigorú büntetést helyezve kilátásba. Jó tanácsokkal is ellátták a miskolciakat, újbóli támadás esetére. Például hogy verjék le a vakolatokat az óvóhelyeken, így az nem pereg majd a fejükre, vagy az ott tartózkodás alatt maradjanak nyugton, hisz takarékoskodni kell a levegővel, s egy bepánikolt, kiabáló, szaladgáló ember több levegőt fogyaszt. Annak érdekében pedig, hogy tudják milyen népet anyázzanak amíg odalent kucorognak, a repülőgépek felségjeleit ábrázoló nyomtatványok is megjelentek.

A bombázás következtében 160 lakóház omlott össze, 600 megrongálódott 420 ember megsebesült, 206-an meghaltak, köztük sokan 14 évesnél fiatalabbak voltak. A támadásokban elhunytakat Miskolc katonai tiszteletadással búcsúztatta el június 4-én 17:00-kor. A város lakói hatalmas mennyiségű virággal és koszorúval árasztották el Tetemvár téren felravatalozott koporsókat. Az egyházi szertartások befejezése után Honti Béla helyettes-polgármester tartott beszédet.

MI MISKOLCIAK EZER ESZTENDŐ ÓTA ÉLÜNK EZEN A TERÜLETEN. RENGETEG ELEMI CSAPÁST ÉLTÜNK ÁT TÍZ ÉVSZÁZADON KERESZTÜL FÖLDRENGÉSBEN, TATÁRJÁRÁSBAN, TÖRÖK PUSZTÍTÁSBAN ÉS ÁRVÍZBEN,

DE A PÉNTEKI TERRORTÁMADÁSHOZ HASONLÓ VESZEDELMET MÉG NEM ÉRTÜNK MEG. ITT SÍRUNK A KOPORSÓK FELETT ÉS A MI ÚR ISTENÜNKTŐL KÉRÜNK VIGASZTALÁST. DE NEKÜNK IS MEG KELL TENNÜNK MINDENT ÉS NYUGODTAN, BÁTRAN EL LEHET MONDANI, HOGY NINCSEN MÁS SEGÍTSÉG, MINT A TÖKÉLETES ÉS TELJES MAGYAR ÖSSZEFOGÁS. SZERETNÜNK KELL EGYMÁST ÉS KART KARBA ÖLTVE SZOLGÁLNI KELL A MAGYAR IGAZSÁGOT. ÍGY ÉRHETJÜK EL A REMÉLT GYŐZELMET ÉS A MAGYAR FELTÁMADÁST. EBBEN A GONDOLATBAN, A MAGYAR FELTÁMADÁS REMÉNYÉBEN NYUGODNAK MEG AZOK A HŐSI HALOTTAK, AKIKET MOST KÍSÉRÜNK EL UTOLSÓ ÚTJUKRA.

Augusztus 22-éig kellett várni az újbóli találkozásra a szövetséges gépekkel, azonban nem volt őszinte a viszontlátás öröme. A repülők ezúttal éjszaka érkeztek, s a Magyar Élet tudósítása szerint a júniusihoz képest elenyésző károkat okoztak. A légoltalmi szirénák este 10:43-kor szólaltak meg. Sok miskolci a szabadban tartózkodott, élvezve a forró nyári nap utáni hűvös levegőt, mikor is a rádió bejelentette, hogy erősebb ellenséges bombázókötelék tart a város felé. Fél óra leforgása alatt kiürült a város, mindenki az óvóhelyekre húzódva várt. Az elsötétítés végett a közvilágítás sem égett, és egy teremtett lélek sem volt az utcákon. A leghamarabb Miskolc felé érő gépek először világító bombákat dobtak le a város szélein, majd minden rendszert nélkülözve szana-szét világítgatták a várost. Ekkor kapcsolódtak be a buliba a légvédelmi ütegeink, amik a gépeket is, és a lassan ereszkedő világító testeket is célba vették. Hangos “ugatásuk” hamarosan a monoton repülőgépzúgással, sistergő, sivító hangokkal, majd robbanásokkal, dörrenések vegyült. Megérkeztek az első bombák, velük együtt pedig az óvóhely súlyos vas ajtajának zörgése is hozzávegyült a rémisztő szimfóniához.

Végül aztán újra csend lett. Az ellenséges repülőgépek elhagyták Miskolc légterét, és újbóli szirénahang jelezte a riadó végét. Közel 600 bomba hullott a városra, s ezúttal is esett kár civil életekben és épületekben egyaránt. A tűzoltók és légoltalmi-osztagok hamar munkába álltak, hogy elkezdjék a mentést és kárelhárítást. Már volt gyakorlatuk benne.

Ameddig az előző bombázásokat és azok utóéletét napokon keresztül címlapon tudósította az újság, a következő két támadást rövidre zárták: a károk mérsékeltek, az kárelhárítás gördülékeny, lelőttünk pár repülőt. Talán idővel feljebb kúszott az emberek ingerküszöbe, talán a propaganda érdeke volt, hogy ne ez legyen a fő beszédtéma. A legutolsó, Diósgyőrt ért támadásról már csak említés szintjén számolt be a Magyar Élet. Terjedelmesebb cikket közöltek arról, hogy milyen büntetésre számíthat majd a Nagyváradi AC az MLSZ-től, amiért háború ide vagy oda, de nem jelent meg a diósgyőri meccsén.

50 évvel a támadások után, 1994-ben a Miskolci Polgári Védelmi Kirendeltség kopjafát állított a bombázások áldozatainak tiszteletére a Búza téri görög katolikus templom mellett.

A Herman Ottó Múzeum irattárában 1944 márciusa után az addig rendszeresen megjelenő miskolci újságok közül egyedül a Magyar Élet című napilap példányai találhatóak meg. Ez egybe esik a német megszállással, így arra következtetünk, hogy a többi lap működését beszüntették politikai irányultságuk miatt. A várost ért bombázások legközelebbi forrásaként tehát a Magyar Életet használtuk, amely azonban nem mentes a propagandától és csúsztatásoktól. Az első Miskolcot ért bombatámadásról szóló tudósítást olyan szófordulatokkal tarkítva olvashatjuk, mint „…az angol-amerikai légigengszterek véres miskolci orgiája…” vagy a bombázó pilóták jellemzésére szolgáló szösszenet, miszerint: „…az ide küldött légi gengszter gépek néger vezetőinek arcánál már csak a lelkük feketébb.” De a véres valóság is megjelenik a tudósításban, a várost ért károk taglalásakor: „…hadicélpont volt talán az a sok kis poronty magyar, akinek jövőbe sugárzó életét vad, kéjes, heródesi kegyetlenséggel darabokra szaggatták az angol bombák, – a humanitás nevében?”

Egyértelműen kitűnik a sorok közül, hogy a szerző a tehetetlen düh szikráját szeretné a gyűlölet tüzévé szítani a beletörődés elkerülése és az aktív ellenállás kiváltása érdekében. Talán máshogyan látnám, ha személyesen élem át a légitámadás borzalmát, azonban a sorok mögül sugárzó gyűlölet nem méltó nemhogy egy újságíróhoz, egy magyar emberhez sem. Csupán félsiker közös ellenség ellen hangolni az embereket, ahelyett hogy egy közös cél érdekében tennénk. A háború okozta anyagi károkat azóta eltakarították, de ahogy a mai napig kifordul egy-egy fel nem robbant bomba a földből, úgy bukik fel újra és újra a harag és félelem vezette népbutítás. 1944 óta szerencsére a jég volt a legpusztítóbb, ami az égből a városra hullott. Rajtunk áll, hogy így marad-e.

Forrás: https://miskolcadhatott.blog.hu/2016/09/20/miskolc_bombazasa